Szenzáció az űrben: „Lehetetlen” óriásbolygók írhatják át, amit a világegyetemről tudunk
Már nem a Jupiter a legnagyobb bolygó amit a tudósok ismernek: a HR 8799 rendszerében három hatalmas gázóriás kering, amelyek tömege akár tízszerese is a Jupiterének. Arra azonban hogy ezek hogyan keletkeztek pontosan, a kutatók még mindig keresik a választ.
Hatalmas bolygók, hatalmas kérdések
A csillagászok megdöbbentő felfedezést tettek a mintegy 130 fényévre található HR 8799 rendszerben: három óriási gázbolygó olyan tulajdonságokat mutat, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a bolygók születéséről alkotott eddigi elképzeléseket. Ezek az égitestek sokkal nagyobb tömegűek a Jupiternél, és elképesztően messze keringenek a csillaguktól.
A távolságuk 15–70-szerese a Föld–Nap távolságnak. A jelenlegi modellek szerint ilyen messze a bolygók túl lassan tudnának kialakulni, mert kevés az anyag, és gyorsan eltűnik a fiatal csillag körüli por- és gázkorong.
Csillag vagy bolygó?
A tömegük alapján ezek az égitestek már majdnem a barna törpék kategóriájába esnek, amelyek átmenetet képeznek a bolygók és a csillagok között.
A barna törpék a csillagokhoz hasonlóan, hatalmas gázfelhők összeomlásából jönnek létre, de nem elég nagyok ahhoz, hogy valódi csillaggá váljanak. A bolygók ezzel szemben általában lassan épülnek fel egy csillag körüli korongban.
A kérdés tehát az: ezek a szuperméretű bolygók hogyan jöhetnek létre?
Hogyan jönnek létre?
A választ részben a James Webb adatai hozták meg. Az űrtávcső rendkívüli érzékenységének köszönhetően sikerült kimutatni ként a bolygók légkörében. Ez azért fontos, mert a kén jellemzően szilárd szemcsékben található a fiatal csillagok körüli korongokban.
A bolygók alapvetően úgy jönnek létre, hogy a csillag körüli por- és gázkorongban a kis részecskék összetapadnak, és fokozatosan egy nagyobb „magot” alkotnak. Ha ez a mag elég nagy lesz, a körülötte lévő gázból is gyűjt anyagot, így alakul ki például egy gázóriás, mint a Jupiter. Olyan hatalmas távolságban mint a HR 8799 rendszerben, az égitestek gravitációs összeomlással születnek.
Ám az új kutatás arra utal, hogy ezek a Jupiternél is nagyobb égitestek mégis a klasszikus, lassú felépülési folyamattal jöhettek létre – csak épp sokkal hatékonyabban, mint ahogyan azt eddig lehetségesnek tartották.
Ami nem stimmel a számításokkal
A HR 8799 rendszer óriás légköre rendkívül gazdag nehéz elemekben, például szénben, oxigénben és kénben. Ez azt jelenti, hogy kialakulásuk során hatalmas mennyiségű szilárd anyagot és gázt gyűjtöttek össze, ami a hagyományos keletkezési modellek szerint szinte lehetetlen lenne ilyen nagy távolságban a központi csillagtól.
Ez a rendkívüli nehézelem-dúsulás komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A kutatók szerint ez a három belső három óriásbolygó olyan gyorsan és hatékonyan építette fel légkörét, hogy a jelenlegi modellek nem tudják könnyen megmagyarázni, hogyan válhattak ilyen nagyméretűvé és ilyen gazdag összetételűvé.
Akár a tankönyveket is át kell írni
Ez új kérdéseket vet fel a keletkezésről: vajon létezhetnek olyan mechanizmusok, amelyeket eddig nem vettünk figyelembe, vagy ez a rendszer tényleg egyedülálló jelenség az univerzumban?
A kutatók most más csillagrendszereket is vizsgálnak, hogy ez a csillagrendszer különleges eset-e, vagy az univerzum tele van hasonló óriás égitestekkel. Ha máshol is találkoznak velük, lehet, hogy a keletkezésről való elméleteket újra kell írni.
Forrás: Sciencealert.com
Ha lemaradtál volna: