Alig 25 éve szokatlan utasítás érkezett a Kremlből: Vlagyimir Putyin életrajzának egyik könyve tűnjön el a boltokból. Az oknyomozó újságíró és haditudósító, Oleg Blockij kétkötetes műve 2002-ben jelent meg, és gyorsan népszerű lett az olvasók körében. A siker azonban rövid életű volt: a hatóságok több mint 200 ezer példányt foglaltak le és semmisítettek meg.
A beszámolók szerint Putyin nem szerette volna, ha az orosz társadalom részletesen megismeri gyermekkorának körülményeit – írja a Hírek Lengyelországból Facebook-oldal. A hivatalos narratíva inkább a sporteredményeit és későbbi sikereit hangsúlyozta, fiatalkoráról ma is viszonylag kevés személyes részletet oszt meg.
A szülők története egy szegény faluban
Putyin szülei, Vlagyimir Szpiridonovics Putyin és Marija Ivanovna egy Pominovo nevű faluban találkoztak a tveri területen. A 20. század elején ez a település rendkívül szegény vidéknek számított: egyszerű faházak, földpadló és alapvető infrastruktúra nélküli élet jellemezte.
Marija Ivanovna a korabeli orosz parasztasszonyok nehéz sorsát élte. Már fiatal korától kemény fizikai munkát végzett, később pedig – a kor szokásai szerint – tizenévesen ment férjhez (hogy így alakult volna az élete akkor is, ha Putyin apja nem bántalmazza és emiatt nem kell feleségül mennie hozzá, nem tudhatjuk). A család életét már korán tragédiák árnyékolták be: első gyerekük, Albert, még kisgyermekként meghalt.
A leningrádi blokád árnyékában
A második világháború idején Putyin apja a frontra került, miközben felesége Leningrádban maradt. A várost a német hadsereg körbezárta, és a hírhedt leningrádi blokád során a lakosság éhínséggel és folyamatos bombázásokkal küzdött.
A család második fia, Viktor is a blokád idején halt meg. A túlélők közé tartozó szülők végül a háború után tértek vissza a városba, ahol egy szűk, mindössze körülbelül húsz négyzetméteres szobát kaptak egy közös lakásban, úgynevezett „kommunalkában”.
Gyerekkor egy zsúfolt társbérletben
A Putyin család a leningrádi Baszkov köz egyik házában élt. A lakásban több család osztozott, a folyosó végén közös gáztűzhely és mosogató állt, fürdőszoba pedig egyáltalán nem volt. A lakók a közeli közfürdőt használták, a mellékhelyiség pedig a lépcsőházban kapott helyet.
A kis Vlagyimir szobája szűk volt és egyszerűen berendezett. Szülei egész nap dolgoztak: apja később egy gyárban helyezkedett el, anyja pedig különféle munkákat vállalt, takarított, mosogatott és kenyérsütésben segített.
Az udvar törvényei
Putyin gyermekkori barátai szerint az udvar, ahol felnőtt, kemény világ volt. A fiúk bandákba szerveződtek, és szigorú hierarchia uralkodott közöttük. Az erősebbek irányították a gyengébbeket, és a konfliktusok gyakran verekedésben végződtek.
A későbbi orosz elnök alacsony és vékony fiúként nőtt fel, ezért gyakran kellett megvédenie magát. Ismerősei szerint azonban ha provokálták, elszántan harcolt: rúgott, karmolt, harapott, és nem adta fel könnyen.
Putyin később többször is utalt erre az időszakra. Egy interjúban úgy fogalmazott: az udvarban nevelkedni olyan volt, „mint a dzsungelben élni”, ahol mindenki a túlélés szabályai szerint viselkedik.
A sport mint kitörési lehetőség
A fordulópontot a sport jelentette. Anatolij Rahlin edző a közeli sportegyesületben szambóra és judóra tanította a környék fiataljait. Putyin később többször hangsúlyozta, hogy a sport fegyelmet adott neki, és segített elszakadni az utcai bandák világától – írja a lengyel Newsweek.
Az edzőteremben olyan fiúk gyűltek össze, akik hasonló körülmények között nőttek fel. Sokan közülük később különböző utakat jártak be: voltak, akik a bűnözés felé sodródtak, mások viszont sikeres karriert építettek.
Az egyetem és a titkosszolgálatok felé
Putyin később jogi tanulmányokat kezdett a leningrádi egyetemen. A felvétel különösen nagy versenyben történt, ezért később többen azt feltételezték, hogy sporteredményei is szerepet játszhattak abban, hogy bekerült az intézménybe.
A titkosszolgálatok iránti érdeklődése már fiatalon megjelent. A Szovjetunióban a KGB jelentős szerepet játszott az állam működésében, és a szolgálatok gyakran figyelték az egyetemek és sportklubok világát is. Putyin számára ez az út végül a társadalmi felemelkedés egyik lehetőségét jelentette.
A múlt, amelyről ritkán beszél
Putyin ma ritkán beszél részletesen gyermekkoráról. A nyilvános megszólalásokban inkább a sport és a fegyelem fontosságát emeli ki, az udvari bandák és a szegény leningrádi évek csak ritkán kerülnek szóba.
Azok a beszámolók azonban, amelyek a korai évekről szólnak, egy kemény körülmények között felnövő fiú történetét rajzolják ki, aki végül a Szovjetunió titkosszolgálatán keresztül jutott el Oroszország legmagasabb hatalmi pozíciójába.
Ha lemaradtál: