Új sebességre kapcsolt a háborús narratíva a közmédiában: Facebook-bejegyzésekből születő álhírek jelennek meg a híradóban
Mesterlövészekről, ukrán támadásokról és politikai összeesküvésekről szóló állításoktól hangos a közmédia – gyakran közösségi médiás bejegyzésekből kiindulva.
Közösségi oldalról a híradóig: így fut végig egy álhír a magyar médián
Az orosz–ukrán háborúval és az ahhoz kapcsolódó politikai narratívák erősödésével párhuzamosan látványosan megszaporodtak azok a tartalmak, amelyek már egyértelműen elválaszthatók a tényszerű tájékoztatástól. Az online térben megjelenő, gyakran spekulatív állítások egy része gyorsan átvételre kerül, és még a közpénzből finanszírozott állami médiafelületeken is megjelenik.
Az Ellenpont.hu több olyan írást is közölt az elmúlt hetekben, amelyek súlyos állításokat fogalmaznak meg ukrán befolyásról vagy politikai összeesküvésekről. Ezek közül az egyik átvett írásuk szerint “Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fegyveres zavargásokat akar kirobbantani Magyarországon”, egy másik pedig arról ír, hogy a legerősebb ellenzéki párt vezetője, Magyar Péter ukrán nyelvű poszton keresztül keresi embereket a magyar kormány lejáratására.
Bár morálisan megkérdőjelezhető, ez a fajta újságírás jogilag megengedett, vagy legalábbis sokszor a vélemény és a tényállítás határán egyensúlyozik. Az igazi probléma, amire a magyar társadalom figyelmét érdemes felhívni, az a spekulációk hírként és tényként való beállítása, és azok tömeges terjesztése – néha még állami csatornákon keresztül is.
A közös pont ezekben a cikkekben nemcsak a tematika, hanem az is, ahogyan az állítások felépülnek. Gyakran egyetlen forrásra, közösségi médiás bejegyzésre vagy nehezen ellenőrizhető online aktivitásra támaszkodnak.
A már említett „Zelenszkij ukrán elnök fegyveres zavargásokat akar kirobbantani Magyarországon” cikk például Diana Panchenko újságíró megszólalására épül, akit az Európai Unió hivatalos tájékoztatásában oroszbarát propagandistaként tartanak számon.
„Diana Panchenko egy ukrán származású újságíró és propagandista. Ukrajna-ellenes, oroszbarát és NATO-ellenes narratívákat gyárt és terjeszt. Videóiban tudatosan utánozza a hírműsorok formátumát, hogy hitelesebbnek tüntesse fel a Kreml narratíváit. (…) Tartalmait ukrán televíziók is sugározták egy, a műsorszolgáltatást megzavaró orosz kibertámadás idején.”
Az Európai Unió mindezek alapján szankciós listára is helyezte a 2025/2568-as rendelet (OJ L202502568) keretében. Ehhez képest az eredeti cikk és később az M1 híradója is az említett újságíró X-en közzétett, semmilyen dokumentummal vagy ellenőrizhető bizonyítékkal alá nem támasztott bejegyzésére hivatkozik.
2025 augusztusában a YouTube törölte Panchenko csatornáját, amely korábban több mint 1,8 millió feliratkozóval rendelkezett, a platform szerint dezinformáció terjesztése miatt.
Az ilyen esetek ráadásul nem egyediek, a híradóban rendszeresen ugyanazok a kormányközeli médiumok jelennek meg forrásként vagy hivatkozási alapként, hasonló logika mentén felépített történetekkel.
Az ehhez hasonló cikkek és álhírek csak egy kis szelete annak a jelentős műsoridőnek, amelyben ezek a narratívák visszatérően megjelennek. A néző így egy következetesen ismételt, erős érzelmi reakciókra – például a háborúra vagy a félelemre – építő, egyoldalú tartalomnak van kitéve.
Attól, hogy radikális, még nem zárja ki, hogy egy állítás igaz legyen. A probléma ott kezdődik, hogy ezek a kijelentések sok esetben további ellenőrzés, megfelelő kontextus vagy ellenvélemény nélkül jelennek meg, ami már nem felel meg az újságírás alapvető szakmai elvárásainak, és különösen nem méltó a magyar közmédia műsoraihoz.
Ironikus módon az ukrán vagy éppen bármi más dezinformáció leleplezését ígérő tartalmak maguk is dezinformációs mintázatot követnek, de ami igazán súlyos, hogy az előbb bemutatott módon gyakran a közmédiába is utat találnak.
Állítólagos ukrán mesterlövészek és informátorok
Hasonló logika mentén készült a napokban egy másik cikk is, amely „bizonyítékként” egy Facebook-bejegyzésre hivatkozva azt állítja, hogy Magyar Péter és társai ukránokat toboroznak a gödi gyár ügye kapcsán a kormány lejáratására.
A cikk alapját egy magyar-ukrán származású felhasználó által közzétett bejegyzés adja, amely egy zárt Facebook-csoporton belüli felhívás volt az ukrán származású gödi munkások részére. Ez azonban legfeljebb azt támasztja alá, hogy történt egy civil kezdeményezés – arra viszont semmilyen bizonyíték nincs, hogy ennek bármilyen köze lenne Magyar Péterhez vagy szervezett ukrán politikai akcióhoz.
Ehhez képest az írás ezt az összefüggést is kész tényként kezeli. A feltételezés így ismét állítássá válik, anélkül hogy azt ellenőrizhető információk támasztanák alá.
A cikk emellett teljes névvel kitette a bejegyzés szerzőjét, ami különösen aggályos, tekintve, hogy nem közszereplő vagy akár poltikai aktivista, hanem egy magánszemély közösségi médiás aktivitásáról van szó.
Arról nem is beszélve, hogy a gödi gyár kétes működésével kapcsolatos beszámolók szerint a munkavállalók akár határérték feletti koncentrációjú, rákkeltő anyagoknak is ki lehettek téve, ezzel vagy magával a gyár körül kialakult helyzettel az Ellenpont nem foglalkozik.
Országos műsoridőt kap egy Facebook-hozzászólás
Az ilyen cikkek ritkán maradnak meg egyetlen oldalon, rövid időn belül több, hasonló irányultságú felület is átveszi őket, gyakran minimális változtatással. Előfordul, hogy a cím is szinte szó szerint megegyezik, ami tovább erősíti azt az érzetet, hogy több forrás erősíti meg ugyanazt az állítást.
Egy utolsó példaként nemrég megjelent a Tűzfalcsoport blogon az „Ukrán mesterlövészt küldene az egyik tiszás aktivista a magyar miniszterelnökre” című írás, amely egy Facebook-csoport hozzászólásaira épült. A cikket rövid időn belül több mint egy tucat kormányközeli portál is átvette, majd a történet a közmédia műsoraiban – például a Hír TV-ben és az M1 híradójában – is megjelent.
Bár az online tartalmaknál nehéz megállapítani, itt egy valószínűleg megtörtént esetről van szó, de felmerül a kérdés:
Egy erőszakos hangvételű Facebook-hozzászólás valóban érdemel-e országos lefedettséget? És van-e helye az ehhez hasonló, ellenőrizetlen tartalmaknak a köztájékoztatásért és társadalmi felelősségért felelős közmédiában?
Ez a fajta tartalomgyártás persze nem új jelenség a magyar médiában, az elmúlt években jól láthatóvá vált, hogyan épülnek fel és terjednek bizonyos politikai narratívák, különösen a közösségi médiában – elég csak a Megafonhoz köthető tartalmak működésére gondolni, amelyek tudatosan építenek hatalams forrásokból elérésre és érzelmi reakciókra.
Ugyanúgy a kormánykritikus médiában is előfordul részrehajlás vagy egyoldalú megközelítés, de a különbség az erőforrásokban és a működés hátterében keresendő: az állami forrásokból finanszírozott médiarendszer jóval szélesebb eléréssel és nagyobb befolyással rendelkezik.
Ez a megbízhatóság kérdésében is visszaköszön. Az Átlátszó.hu által összegyűjtött elmúlt évek bírósági adatai alapján a legtöbb sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi pert jellemzően kormányközeli médiumok veszítik el, köztük olyan nagy elérésű szereplők, mint a Magyar Nemzet vagy az Origo, illetve a Mediaworks-höz tartozó kiadványok.
A jelenlegi médiakörnyezet pedig egyre megosztottabb, és a háború, illetve az áprilisi választás közeledtével a tartalmak is egyre szélsőségesebbek– így nem árt fenntartással kezelni őket, különösen akkor, ha ellenőrizetlen forrásokra épülnek.