Bruce Lee öröksége – Kung fu filmek 2021-ben

A 20. század egyik legérdekesebb ikonja, Bruce Lee, a hétvégén lett volna 81 éves. Életének 32 éve alatt a hongkongi származású akcióhős megalapozta az ázsiai harcművészetek jelenleg is kitartó népszerűségét a nyugati kultúrában. Hatása korunk tömegkultúrájára alig becsülhető fel. Mi mégis mutatunk öt aktuális példát – ezt adta nekünk a kung-fu 2021-ben.

Ip Man – a mester története

Rögtön egy kakukktojás, hisz a Bruce Lee mesteréről készült hongkongi filmek nem 2021-ben készültek. Ha tágabban értelmezzük az Ip Man-sorozatot, akkor összesen 9 filmről beszélhetünk 2008 és 2019 között. Ha szűken, akkor érdemes ezek közül kiragadni négy, Wilson Yip által rendezett filmet, amelyekben Donnie Yen alakította a nagymestert (2008, 2010, 2015, 2019).

Ip Man, vagy Yip Man a kínai Wing Chun kung-fu stílus nagymestere volt, a kínai kultúra egyedülálló alakja, akinek tanítványait – például Bruce Lee-t – az egész világon ismerték.

Valójában azt a harcművészetet, ami túlnőtt a lokális kínai népszokáson és világméretű mozgalommá és olyan kulturális termékké fokozódott, amiben a nyugati világ megismerhette a kommunizmus előtti Kína jellegzetes műveltségét, ő indította el.

Donnie Yen remekbeszabott alakításaival Wilson Yip ennek a történetnek az autentikus feldolgozásait nyújtotta, amelyet számtalan fórumon kiemeltek az elmúlt bő évtizedben.

Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája – a Marvel kung-fu filmje

Az idei év Marvel-filmjei közül a Shang-Chi sikerült a legjobban – ezt sugallja a tömeges értékelés és a kritikusok elsöprő részének véleménye. A kizárólag kínai színészekkel forgatott hőseposz sajátos keveréke a képregényfilmeknek, epikus kosztümös kung-fu filmeknek és az óriásszörny-filmeknek.

A fiatal Sang-csi inasként dolgozik egy szállodában San Franciscóban. Békés életet él, amikor a buszon megtámadják a Tíz Gyűrű nevű szervezet orgyilkosai. A támadás nyomán kénytelen felfedni zűrös családi múltját ami hemzseg gyilkos harcművészeti képzésektől és csodálatos erővel rendelkező harcos szülőktől. Ez a múlt újra utat talál hozzá és arra kényszeríti, hogy elszámoljon örökségével.

A Shang-Chi újabb bizonyíték arra, hogy a Marvel képregényfilmek közül nem az egyen-hangvételű alkotások, hanem az egyedi, műfaji karakterű mozik a jobbak.

Mortal Kombat – gyilkos játékok

A harcművészeteket kedvelők első generációját a 80-as és a 90-es évek filmjei tanították meg ennek a sajátos világnak a szeretetére. Az őket követők viszont részben „a verekedős játékokon” nőttek fel.

Érdekesség, hogy az egyik harcost Jean-Claude Van Damme-ról mintázták – cikk itt.

A Mortal Kombat minden idők egyik legismertebb játéka volt, ikonikus pont a populáris kultúra 20. század-végi történetében, amely megannyi rossz és rosszabb feldolgozást megélt 1995 óta.

A 95-ös film legfőbb erőssége a zenéje volt és az, hogy legalább egy akkori világsztárt – Christopher Lambert-t –  sikerült megnyerni a projektnek. Viszont a Mortal Kombat játékok sajátos esztétikájából, erőszakosságából és izgalmasságából nem sokat láttunk a mozivásznon.

Az idei évben a mozikban újra Mortal Kombat filmet láthattunk, és ez a mozi végre bőséggel pótolta ezt a hiányosságot. Közben sikerült nagyjából közepes szinten tartani a színészi játék színvonalát, viszont beáldozták a történet dramaturgiai logikáját és a forgatókönyv részleteinek kidolgozását.

Azért annyira van szórakoztató, mintha elővennénk a játékot egy gyors sztresszoldásra a fiókból.

Mátrix 4 – „Tudok kungfuzni!”

A Mátrix filmek első részét szerettük az újszerűen tálalt – alapvetően igen régi – ötletért, szektásba hajló gnosztikus filozofálgatásáért, sajátos zöldes képeiért és azért, mert Keanu Reeves.

És azért is, mert elképesztő technológiát tettek a kung-fu jelenetek mögé.

Aztán a folytatásait már csak ezért szerettük, mert minden más kikopott belőle.

De a remény újra „feltámadt”, hisz Neó decemberben 23-án, „ihletője” – Jézus Krisztus – születésének előnapján visszatér a mozikba.

Hogy hogyan kívánják visszabontani a végére ugyan meglehetősen zavarossá váló, de mégiscsak lezárt történetet, arra csak az előzetesek alapján következtethetünk – mindenesetre reméljük, hogy a nagyon végletesen sikerülő Wachowski-filmek közül ez a jobbak közé tartozik majd.

Én mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz kemény az a Neó, aki John Wick fizimiskájával irtja az ügynököket… gondolom nagyon…

Harcos – a legjobb, ami Bruce Lee örökségével történhetett

A végére egy igazi nyalánkság – egy filmsorozat, amit sokkal több embernek kellene néznie.

Bruce Lee sokat jegyzetelt, amikor saját filmsorozatot akart készíteni Hollywoodban a hetvenes évek elején. Ami ezekből a jegyzetekből megvalósult – a Kung fu, David Caradine főszereplésével – nem igazán tükrözte a Lee kéziratában szereplő projekt ambíciózusságát.

Azonban Bruce Lee lánya, Shannon Lee, és a Cinemax álomgyárosa, Jonathan Tropper – a Banshee című széria zsenije – igazán eredeti és remekül dramatizált szériát készített az anyagból.

A Harcos című sorozat, amelynek az első két évadát az HBO GO felületén itthon magyarul is meg lehet nézni, az egyik legjobb dolog, ami Bruce Lee örökségével történhetett.

Valójában Bruce Lee életét – a keleti és a nyugati kultúra találkozását – mondja el az 1870-es évek San Franciscó-i kikötői közegébe költöztetve. Az irtó hangulatos díszletek között zajló kosztümös dráma központjában az egymással háborúzó kínai Tong szervezetek állnak.

Képzeljük el, hogy egy A Keresztapa-dinamikájú maffiafilmet látunk, de az emberi élet csak annyit ér, mint egy semmi közepén játszódó western-filmben, és a párbajokat nem (csak) pisztollyal, hanem kung-fuval vívják.

A kikötő világában egymás torkának esik megannyi frakció: keménykötésű írek, gazdag többedik-generációs amerikai gyárosok és a „kínai söpredék”, akik éhbérért dolgoznak és bocsátják áruba saját lányaikat rozoga viskókban, de közben mégis egyre nagyobb politikai erőt képviselnek.

Nem egy szimpla akciósorozatról beszélünk.

Okos, több szálon futó történetszövés, drámába illő erős karakterek és alakítások, finoman kidolgozott párbeszédek és autentikus korrajz, valamint fordulatok, vég nélkül. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szereti annyira a műfajt, hogy eddig olvasott egy erről szóló cikket: nem fogtok csalódni.