A Netflix filmje, a Ne nézz fel! nagyot ment az elmúlt hetekben, és egyáltalán nem érdemtelenül. Összeszedtünk öt másik filmet azoknak, akik kedvet kaptak az okos, politikus szatírákhoz. Sajnos mindre igaz: nem az abszurditásokon nevetünk, hanem azon, hogy amit látunk, az sajnos egyáltalán nem abszurd.
Amerika kommandó: világrendőrség
2004-ben a South Park alkotóinak fejéből pattant ki ez az elvetemült politikai szatíra, ami a nagyköltségvetésű akciófilmek paródiája is volt – épp egy olyan évtizedben, amiben ez a műfaj kicsit megkopott.
A címben nevesített kommandós csapat fontos küldetést kap. Meg kell akadályozniuk Kim Dzsongil észak-koreai diktátor globális kockázatot jelentő tevékenységét, aki tömegpusztító fegyvereket ad el terrorista szervezeteknek. A siker érdekében azt tervezik, hogy Gary Johnstont, a Broadway sztárját beépítik a fegyverkereskedők közé.
A film rendkívül nehéz körülmények között született, ugyanis a kiválasztott technika – egy ún. stop-motion bábfilmről van szó – nagyon igénybe vette a készítőket.
Ugyanakkor az Amerika globális énképével és a világhatalomhoz való görcsös ragaszkodással tréfálkozó film komoly kritikai siker lett, poénjai felett pedig azóta sem szállt el az idő.
Hülyék paradicsoma
2006-ban, szinte titokban jelent meg Mike Judge Hülyék paradicsoma című filmje, ami a felsoroltak közül a legjobban hasonlít a Ne nézz fel!-re. Judge egyébként szintén egy parodisztikus rajzfilmsorozattal, a Beavis és Butt-headdel lett híres.
A film már csak azért is hasonlítható Adam McKay alkotásához, mert közvetlenül a társadalomban élő ember egyre fokozódó butaságáról szól.
A történet hőseit (Luke Wilson, Maya Rudolph) egy katonai hibernációs program tesztalanyaiként lefagyasztják, majd mivel a programot idő közben lefújják, 500 évre magukra hagyják. Azt a világot, amelyben felébrednek, a minden határt lebíró ostobaság uralja, és itt bizony – vakok között félszeműként – ők lehetnek a királyok.
Bár a filmet itthon be sem mutatták, a DVD korszak egyik fontos kultfilmjévé vált a 2000-es években. Ma minden korábbinál könnyebb megtalálni a film jövőbeli világa és a jelen közötti kényelmetlenül pontos párhuzamokat…
Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika
Ugyanebben az évben jelent meg Sacha Baron Cohen letaglózóan kellemetlen, de mégis hihetetlenül szórakoztató mockumentary filmje.
És nem, ez a film semmit nem mond el a jelenleg tűzben égő Kazah viszonyokról, posztkommunista rezsimekről és a nincstelenségben élő milliókról a kétharmad-Európa méretű országban.
Ez a film ugyanúgy a „művelt Nyugat” álszentségéről és az amerikai konzervatív és liberális elit kódolt kognitív disszonanciájáról szól, amikor őszintén szembesítik ők saját hipokráciájukkal.
Már csak azért is, mert a Sacha Baron Cohen filmek a színész valódi álinterjúiból készülnek, vagyis az elképedt és gyámoltalan reakciók nagy része őszinte és autentikus.
Tűnj el!
A horrorjairól és vígjátékairól elhíresülő Jordan Peele legtöbb filmjében nem nehéz tetten érni társadalmi mondanivalót és okosan árnyalt politikai éleket. Első rendezése, a 2017-es Tűnj el! pedig annyira élesre sikerült – és annyira jó politikai közegbe érkezett –, hogy rögtön Oscar-jelölésig is eljutott, és – tegyük hozzá – nem is teljesen érdemtelenül.
A főszereplő egy fiatal fekete férfi (Daniel Kaluuya ünnepelt alakításában), aki vidékre utazik fehér barátnőjével, hogy megismerje annak családját. Azonban a vidéki kúriában, ahová érkezik, igen különleges fogadtatásban részesül és… minden további mondat elvenne valamit a filmélményből.
De egy valamit elárulhatunk: a Tűnj el! nem déli rasszistákról, kuklux klán tagokról, neonácikról, vagy akár csak mezei Trump-szavazókról szól.
Ez nem a BLM mozgalom ideológiai woke ámokfutása, hanem okos szatíra, belső ellentmondásokkal és széles értelmezési spektrummal.
Alelnök
Adam McKay a Ne nézz fel! előtt készítette el ezt a szatirikus életrajzi drámát, ami Richard Bruce Cheney, vagyis „Dick Cheney” alelnökségét mutatja be az Egyesült Államokban.
Az eredeti angol cím, a „vice” többjelentésű szó, ami nem csak az Alelnökre (Vice president), hanem „gonoszra”, „alattomosra”, „cselszövőre” is utal.
Akit érdekel a kortárs amerikai politika és az elmúlt pár évtized közélete, annak jó szívvel tudjuk ajánlani ezt az erősen – egyes vélemények szerint egyenesen történelmietlenné – dramatizált vígjátékot, amelyben egy gonosz politikus minden idők leghatalmasabb amerikai alelnökévé válik – hisz minden művészi túlzás mögött ott van az igazság egy darabkája.
Bár a film témája nyilvánvalóan kevésbé univerzális, mint a Netflixes alkotásé, azért McKay stílusjegyei és a kitűnő színészi alakítások (Christian Bale, Amy Adams) miatt mindenképpen jó választás egy átvitatkozott vasárnapi ebéd mellé.
