Képek: ilyen az élet a föld alatt Harkivban

Az orosz bombák elől menekülő ukránok ezrei egyfajta földalatti falusi életet kovácsoltak össze a metróállomásokon.

Az orosz hadsereg állításukkal ellentétben nem kíméli a civil lakosság sem. Mariupolt szinte a földdel tették egyenlővé, és a többi nagyobb ellenállási pontot jelentő város sem járt jobban. Lakóházak ezreit döntötték romba az oroszok “felszabadító” bombái, és civilek százai haltak meg a romok alatt.

Az ENSZ számításai szerint már kicsivel bő egy hónap alatt csaknem 4 millió ember hagyta el otthonát, és vált menekülté egy vadidegen országban. Az eredetileg 44 milliós országot sokan nem hajlandóak elhagyni, mert egy élet alatt összekuporgatott vagyonuk (lakás, berendezés, személyes tárgyek) nélkül nem mennek sehova. Van, aki a bombázások alatt is otthonában van, és imádkozik, hogy ne az ő házát akarják megsemmisíteni az oroszok. Vannak óvóhelyek, ahol sokan meghúzzák magukat, és a nagyvárosokban található metróállomások és szerelvények adnak biztonságos otthont családok százainak.

A kényelmes és nyugodt otthonunkban nem is tudjuk elképzelni, milyen lehet egy metróállomáson lakni több száz emberrel. Hogy tudnak együtt élni ennyien? Honnan van élelem?

Élet a föld alatt

A The Guardian riportja alapján belekóstolhatunk a metróállomáson élők mindennapjaiba.

Milyen egy születésnap a föld alatt? A peron egyik oldalán Tetiana Kapustynska a 24. születésnapja alkalmából lufikat akasztott fel az oszlopra, amely mögött alszik.

“Előző nap sírtam, mert nem tudtam, milyen lesz, de végül az emberek összejöttek és velem ünnepeltek. A legnagyobb probléma a pezsgő volt, sehol sem találtam egy üveggel” – tette hozzá vigyorogva. “A torta nem okozott akkora gondot. Még mindig lehet kapni a boltokban.”

Kapustynska, aki matematika- és fizikatanár, a metróállomás műveleti termét egy gyermekmegőrző és egy iskola kereszteződésévé alakította át a föld alatt élő gyerekek számára. Tetiana születésnapjára dekorációkat készítettek és virágokat szerveztek.

Ijesztő a kinti világ

Az orosz bombákra válaszul az élet az óvóhelyekre és a föld alá költözött, emberek ezrei kerestek menedéket a szovjet korabeli állomásokon, pályaudvarokon. Ezeket a hidegháború idején arra tervezték, hogy

a város lakóit megvédjék egy nyugati támadástól, de most a bunkerek a civileket védik az oroszoktól.

“Nem nagyon megyek ki, ez ijesztő” – mondta a 19 éves Denis Kapustynskyi, Tetiana testvére. Édesanyjával Szaltivkában élt, egy északi külvárosban, amelyet a háború legintenzívebb bombázásai miatt romhalmazzá változtattak.

Harkiv, 2022. március 25. Orosz támadásban megrongálódott lakásában áll egy férfi a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. március 24-én. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij

Még azt sem tudja, hogy van-e már házuk, miután a háború kezdetén alig többel menekültek, mint a ruhájukkal a hátukon.

“A háború első napján a robbanások hangja nagyon hangos volt. Már lakótelepeket lőttek. Felöltöztünk, összeszedtük az iratainkat és elmentünk” – mondta.

Néhányan még mindig megkockáztatják, hogy napközben kimerészkedjenek a szabadba a fényért, a friss levegőért, a vásárlásért, és Tetiana elmegy megetetni és játszani a kutyájával, aki túl nagy ahhoz, hogy bevigyék a metróállomásra. Igaz, minden föld feletti utazás potenciálisan halálos lehet.

Múlt csütörtökön a város északi részén rakétacsapás ért egy élelemért sorban álló embercsoportot. A halottak között volt egy metróban lakó nő, aki a föld fölé ment egy rövid pihenőre.

Harkiv, 2022. március 24. Hosszú sorban várakoznak emberek egy élelmiszerüzlet előtt a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. március 23-án. Fotó: MTI/EPA/Vaszilij Zlobszki

• ez is érdekes lehet – EU: háborús bűn, amit az orosz hadsereg Ukrajna civil lakossága ellen tesz

Kijárási tilalom, “élelmiszerhálózat”

A hatalmas fémajtók minden este 6 órakor csukódnak be, amikor a kijárási tilalom elhallgattatja a fenti utcákat, és a bent lévőket viszonylagos biztonságba zárja, bár azt mondják, hogy a legnagyobb bombák visszhangja még mindig átüt a beton- és fémrétegeken. A több hetes háború után a menekültek egyfajta földalatti falut alkottak, amelynek lakói megpróbálják egymást támogatni a közösségi élet feszültségeiben.

Folyamatosan van forralt víz teához, kávéhoz és tésztához, és néha az önkéntesek főtt ételeket, pörkölteket vagy leveseket hoznak az állomásra, amelyek könnyen fogyaszthatók.

Az edzés és az ellátmány a hatalmas alagúthálózaton keresztül történő napi túrákból származik; a vonatok már nem járnak, és most már csak kézzel vontatott, vízzel és élelemmel megrakott kocsik jönnek a síneken.

“Az alagutakon keresztül járunk, hogy humanitárius segélyt gyűjtsünk” – mondta a 34 éves Dascha Tyrinova, aki egy elektronikai boltban dolgozott, amíg a háború fel nem borította az életét.

“Amikor meghallottam a vadászgépeket a fejünk felett, úgy döntöttem, hogy idejövök.”

Alig több mint egy kilométerre fekvő környékét súlyos csapások érték. Harkiv többnyire oroszul beszélő lakosai úgy vélik, hogy a civileket büntetik az orosz hadsereg dühös katonái, akiket nem felszabadítóként üdvözöltek.

“Az én lakásom is megsínylette, a tömb egy részét teljesen lerombolták, repeszkárok keletkeztek, és tűz ütött ki – mondták a szomszédok. Nem mentem vissza ellenőrizni, túlságosan ijesztő”.

Most a napjai és éjszakái nagy részét az új otthonát jelentő dupla matracon tölti, játszik a vadászgörényével.

A közösségi élet nehézségei

A peronon lévő fiatalabbak közül sokan a stressz és a káosz ellenére még mindig próbálnak dolgozni vagy tanulni, és

a koronavírus elszigeteltsége segítette őket egy kicsit a felkészülésben erre a traumatikus új életre.

Néhányan, akik a peronon laktak, visszatértek otthonukba, mivel úgy döntöttek, hogy

a kockázat jobb, mint a közösségi élet feszültségei, néhányan pedig teljesen elhagyták a várost.

A szárazföldi vonatok még mindig járnak nyugatra, és a városból is van nyitott út, ha találnak autót…

Harkiv, 2022. március 26.
Orosz tüzérségi támadás során kigyulladt üzletből kimenekített tárgyakkal szalad egy férfi a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. március 25-én. Fotó: MTI/AP/Felipe Dana