Nem sok európai és amerikai maradt Oroszországban, de ők kitartanak

Amikor Oroszország február végén csapatokat küldött Ukrajnába, sok külföldi állampolgár összepakolt, és hazament. Viszont voltak, akik maradtak, és nem hajlandóak elhagyni új otthonukat, írja a The Moscow Times.

Néhányan úgy döntöttek, hogy maradnak – a nagykövetségek figyelmeztetései, a barátok és a család könyörgései, valamint a politikai és gazdasági kockázatok ellenére.

“Amikor elkezdődött a háború, megdöbbentünk, mert őszintén szólva nem gondoltuk, hogy ez meg fog történni” – mondta egy amerikai nő, aki régóta Moszkvában él.

“Rengeteg üzenetet kaptunk, hogy el kell mennünk, mert veszélyes. Aztán olyan pletykák is keringtek, hogy leállítják az internetet, hogy statárium lesz, hogy lezárják a határokat” – mondta a nő, aki névtelenséget kérte, hogy szabadon beszélhessen a a jelenlegi helyzetről.

Miközben Oroszország ukrajnai háborúja átlépte a 100 napos mérföldkövet, a Moszkvában élő nyugati lakosok egy kimerült városról számoltak be, ahol féltek kimondani a véleményüket, de ahol az élet, talán meglepő módon, többé-kevésbé a megszokott módon folyt.

“Mi lennénk az utolsók, akik elmennénk, mert tényleg úgy érezzük, hogy Moszkva az otthonunk”

– mondta az amerikai nő, aki családjával a fővárosban maradt.

A The Moscow Times által megkérdezett nyugatiak közül senki sem mondta, hogy a háború kezdete óta féltette volna a testi épségét. Nem számoltak be olyan esetekről sem, amikor a hatóságok vagy az oroszok ellenséges magatartást tanúsítottak volna.

A katonai hadjárat azonban kétségtelenül beárnyékolta a másokkal való kapcsolataikat, és óvatosabbak lettek a véleménynyilvánításban is.

“Azt hiszem, mindenkinek oda kell figyelnie, mit mond idegenek előtt” – mondta egy szintén névtelenséget kérő moszkvai amerikai tanár.

“Sokkal jobban odafigyelek arra, hogy mit mondok, mint valaha” – hangsúlyozta az amerikai nő, hozzátéve, hogy a légkör miatt nehezebb lett hasonlóan gondolkodó embereket találni.

“Igaz, hogy az utóbbi időben a politika központi téma: egyrészt megosztó, és óvatosnak kell lennünk, hogy mit mondunk, másrészt örülök, hogy az emberek érdeklődnek a történések iránt”

– mondta Léo Pigot, egy francia sajtkészítő, aki Szentpétervár külvárosában, Gatchinában él.

A pénzügyi elszigeteltség nagyon nehéz

Eközben a nyugati szankciók szinte teljesen elszigetelték Oroszországot a globális pénzügyi rendszertől, és szinte lehetetlenné tették a pénzátutalást orosz és nem orosz bankszámlák között.

“Két olyan országban vezetem az életemet, amelyek blokkolták egymás pénzügyi áramlását… A valutaárfolyamok és a bankok által mindkét országban bevezetett korlátozások szemmel tartása jobban az életem részévé vált, mint valaha”

– mondta a holland állampolgárságú Kaj Vollenhoven, az Ahlers logisztikai cég szentpétervári menedzsere.

Más európai és amerikai állampolgárok Moszkvában arra panaszkodtak, hogy a pénzügyi elszigeteltség miatt nehezebbé vált a magánegészségügyi intézményekhez való hozzáférés, valamint megérezték az alapvető termékek és a repülőjegyek áremelkedését.

Szolgáltatások, lehetőségek

Egy névtelenséget kérő nyugati diplomata leírta, amit Moszkva “nemzetietlenítésének” nevezett.

“A legtöbb nemzetközi márkával, idegen nyelvű szolgáltatásokkal stb. rendelkező városból egyre inkább provinciális várossá vált” – mondta.

A NielsenIQ kutatása szerint a háború kezdete óta drámaian csökkent a fogyasztási cikkek, köztük a testápolási termékek és az élelmiszerek választéka az orosz boltokban.

A szankciók a nyugatiak által vezetett üzleteket is sújtották.

A brit állampolgárságú Helene Lloyd, a szentpétervári Tourism, Marketing & Intelligence tanácsadó cég vezetője elmondta, hogy cége azonnal érezte a gazdasági hatásokat.

“Ügyfeleink túlnyomó többségét elvesztettük, mivel sok európai ügyfelünk volt, és az üzletünk alapvetően a turizmushoz és az utazáshoz kapcsolódik” – mondta Helen. Bár elmondta, hogy vállalkozása tervezi, hogy az orosz piacon marad, hozzátette, hogy a semlegesebb helyen, Kazahsztánban is nyitnak egy irodát.

“Reálisan nézve nem látok nagy lehetőségeket [Oroszországban] legalább öt évig, mivel idő kell a jelenleg nagyon feszült kapcsolatok rendezéséhez”

– mondta.

Egy újabb történelmi vihar

Miközben a változások jelentősek, az oroszországi mindennapi élet számos más területe – legalábbis egyelőre – nagyrészt érintetlen marad.

“A polcok még mindig tele vannak termékekkel, a tömegközlekedés még mindig működik, és sok olyan szolgáltatás, amelyet korábban igénybe vettem, még mindig [működik]”

– mondta Vollenhoven holland menedzser.

Az amerikai nő számára, aki több mint 30 éve él Moszkvában – az 1993-as puccskísérletet, a csecsenföldi háborúkat és a koronavírus-járványt is átélve – a mai események csupán egy újabb történelmi vihar, amelyet át kell vészelnie.

“Semmi sem tart örökké, és a dolgok így vagy úgy, de változni fognak” – mondta. “Ami tragikus, az az, hogy ez egy olyan helyzet volt, amelynek… nem lett volna szabad megtörténnie”.

Vollenhoven azt mondta, hogy tervezi, hogy marad és alkalmazkodik, bármi is történjen ezután.

“Oroszország nem fog egyhamar visszatérni a régi kerékvágásba. A következmények, amelyekkel most szembesül, hosszú távra szólnak. Nem próbálom megjósolni, hogy a dolgok jobbak vagy rosszabbak lesznek-e, és hogy ez mikor fog bekövetkezni. Úgy vélem, ezt egyszerűen lehetetlen megjósolni” – mondta. “Bízom az oroszok örök kitartásában és alkalmazkodóképességében”.