A NASA nagy kihívással néz szembe, a következő két évben a James Webb Űrteleszkóp (JWST) átrepül a Halley-üstökös által a belső Naprendszerben hagyott poron és törmeléken.
A 10 milliárd dolláros űrteleszkópot egy mikrometeroid okozott nagyobb károkat 2022 májusában, így az amerikai tudósok már igyekeznek kárenyhítési megoldásokat kidolgozni. Az egyik tükörszegmensbe, a C3-asba 2022. május 23. és 25. között mikrometeoridák csapódtak be. Ez kijavíthatatlan károsodást okozott, ugyanakkor nem befolyásolja az obszervatórium képminőségét.
A jelenség lényege, hogy az üstökösök porból, kőzetekből és jégből állnak, ezért megolvadnak – és anyagot veszítenek -, amikor közel kerülnek a Naphoz. A Naprendszerbe való be- és kilépésük során homokszemcseméretű törmelékeket hagynak maguk után, mind a Nap körüli keringésük előtt, mind pedig utána.
Bár a Halley-üstökös mérete 15 km x 8 km széles, és körülbelül 75 évente kering a Nap körül, a Halley-üstökös várhatóan csak 2061-ben tér vissza a belső Naprendszerbe, amikor viszonylag közel halad majd el a Földhöz, és ez azt jelenti, hogy olyan fényes lehet, mint a legfényesebb csillag, a Szíriusz. Számítások szerint a Webb, az emberiség első számú űrobszervatóriuma a 2040-es évek elejéig kitart, így várhatóan nem fognak még egyszer találkozni, írja a Forbes.
Halley-üstökös
Ez az egyetlen ismert szabad szemmel látható üstökös, amely egy ember életében kétszer is megjelenhet. Kr. e. 240 óta 75 évente figyelték meg, bár csak 1705-ben jött rá Edmund Halley angol csillagász, hogy ugyanaz a fényes objektum folyamatosan visszatér az éjszakai égboltra. Ő 16 évvel az 1758-as megjelenése előtt halt meg, amelyet pontosan megjósolt. A Halley-üstököst utoljára 1986-ban látták a Naprendszer belsejében, és jövőre lesz a legtávolabbi pontja a Földtől, mielőtt visszalendül a Nap felé. Jelenleg körülbelül 35 au távolságra van (a Nap-Föld távolság 35-szörösére), ami nagyjából a Föld és a Plútó törpebolygó távolságának felel meg. Jelenleg a Hydra csillagképben, de a Canis Minor csillagképben lévő Procyon fényes csillag közelében van.
Webb űrteleszkóp
A Webb mérnökei havonta körülbelül egy meteorbecsapódással számolnak, de ez az érték óriási mértékben megnövekedhet egy meteoráramlaton való áthaladás során.
A legnagyobb károkat jó stratégiával el lehet kerülni. Ehhez az kell, hogy a Webb-et úgy kell manőverezni, hogy a beérkező részecskéktől távolabbra mutasson, és így elkerülje, hogy azok a tükrökbe csapódjanak, tehgát minimalizálni kell a pályamozgás irányába való nézelődés idejét.
Ez a forgatókönyv 2023 májusában és 2024 májusában is fontos kérdéssé válhat, amikor a Webb áthalad a Halley-üstökös áramlatán.
Egy csodáslatos felvétel a Webb Űrteleszkóp segítségével:
Orionidák meteorraj
A Halley-üstökös-áramlás a Földön tapasztalt két híres meteorzápor – a májusi Eta Aquaridák és az októberi Orionidák – gyökere. Mindkettő óránként körülbelül 20 “hullócsillagot” produkál – ezek olyan apró porszemcsék, amelyek a Föld légkörébe csapódnak, majd fény formájában energiát bocsátanak ki.
A Webb az L2 pont körül kering, mintegy 1,6 millió kilométerre a Földtől.. A Webb hatalmas, 6,5 méteres főtükre 18 berillium-arany hatszögletű szegmensből áll, és teljesen ki van téve a mély-égnek. A főtükröt négy kisebb, mérhető mikrometeoroid-becsapódás is érte idén májusban, bár ezek mind a kiszámítható tartományban voltak.
A mikrometeoroid-becsapódások elkerülhetetlen velejárói az űrben való működésnek, de a Webb mérnökei most újraértékelik, hogy milyen gyakran csapódik be a főtükör – és mit lehet tenni ellene. Szóval ne aggódjunk – maga a Halley-üstökös nem fog becsapódni a Webb-űrtávcsőbe.
Read alsoHárom év múlva megnyílhat az első hotel az űrben
Forrás: