A pótkávé avagy – mihez kezdjünk, ha hiány van

A gazdasági válságok egyik kísérője az áruhiány és a hiánycikk. Ha egy-egy adott áru hiányzik, annak sok oka lehet, lehet ez a hiány ideiglenes, de tartós is. Cikksorozatomban olyan ma hétköznapinak tartott termékekkel foglalkozom, amelyek hosszabb-rövidebb időre hiánycikkek voltak Magyarországon.

Ha nem tekintünk régebbi időkre, a 20. század legfőképpen a nélkülözésről szólt a legtöbb családnak. Sajnos az a generáció, aki megélte a legnehezebb éveket, s mesélhetne ezekről az évekről, már fogyatkozóban van. Több millió olyan felnőtt él közöttünk, akinek semmilyen emléke nincs a szocializmusról, nemhogy az 1950-es, 1960-as évekről. A második világháborút megélt idősekkel még találkozhatunk, de olyanokkal, akik a nagy világválságot (1929-1933) megélték volna, szinte már lehetetlen beszélnünk. Így az akkori hétköznapinak tartott dolgokat is érdemes röviden felelevenítenünk.

Franck pótkávé – forrás: MKVM

A pótkávé

Magyarországon az első világháború alatt ismerhették meg a kávéfogyasztók, milyen az, ha egész egyszerűen nem lehet kávéhoz jutni, akkor se, ha egyébként lenne az embernek pénze és nincs általános élelmiszerhiány. Az 1914 és 1918 között dúló első világégés kitörése előtt hazánk élénk tengeri kereskedelmet folytatott, elsősorban tengeri kötőjének, Fiumének köszönhetően. Így a hazai közönség olyan Európában nem termő javakhoz juthatott hozzá nagy mennyiségben, amelyek korábban sem voltak ismeretlenek, de tömeges elterjedésüket az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka hozta el. (Itt elég csak arra gondolni, hogy sok költőnk, írónk tekintette nappalijának kedvenc kávéházát.)

Ennek a világnak vetett véget a rövidre tervezett, de annál inkább elhúzódó és a tengerekre is kiterjedő első világháború. Az Antant tengeri blokádja teljesen ellehetetlenítette a kávé-behozatalt, amely így 1919-ig biztos hiánycikk volt.

A kávészerető ember – ha meg is fosztják a fekete fogyasztásától – ebbe a helyzetbe nem törődhet bele. Hát még a kávéház-tulajdonosok! Természetesen emelt áron hozzá lehetett jutni igazi kávéhoz is, amelyet a blokád miatt csak szárazföldön keresztül lehetett hozni, de a legtöbb fogyasztónak ez elérhetetlenné vált. A megoldást a pótkávék jelentették! Maga az eljárás ugyan nem volt új 1914-ben, de mint a legtöbb pótszer esetében, itt is, az igazi a jobb! Álljon itt tehát egy recept a pótkávéhoz:

            „A pótkávéhoz minden árpa fölhasználható, de az úgynevezett fehér sörárpa legjobb. A pótkávé másik alkatrésze a szederfamag és annak előállításához bármely fajta használható. A pótkávé készítési módja következőkép eszközöltetik: A szedermagot tisztán kell égetni, illetve pörkölni, kitisztogatni és hengeren megőrölni épen úgy, mint a mákot szokás.” (Stirsky József szabadalma)

Kávémérés a Vörösmarty utca 43. – forrás: Fortepan/Fortepan

A következő cikkemben egy újabb hiánycikkel fogok foglalkozni, s olyan recepteket fogok hozni, amelyek kipróbálását nem csak a koffeinről való leszokóknak ajánlom!