Amikor találkoztam Neil Strauss-szal

A Sharjah Nemzetközi Könyvvásár (SIBF) idén is kitett magáért, hiszen a majdnem két hetes könyvfesztiválon újra közelebb kerültek a kiadók, a szerzők és az olvasók. Sőt, olyan hírességeket is elhívtak a rendezvényre, akivel aligha lehet összefutni bármikor. Neil Strauss is részt vett egy előadáson, és utána lehetőségem volt vele egy rövid interjút is készíteni.

Neil Strauss duplán kedvenc számomra, hiszen nem csupán egy rendkívül jó író, aki például A játszma című könyvvel egy rendkívüli művet tett le az asztalra a hódítás művészetével kapcsolatban, hanem bizonyos értelemben kolléga is. A New York Times tízszeres bestseller szerzője, a Rolling Stone magazin meghatározó alakja számos hírességgel készített interjút, és alkalmam volt meghallgatni egy előadását, majd pár kérdést is fel tudtam tenni neki személyesen.

A hírességekről szóló könyvek hatása a világunkra

A hírességek által írt és a hírességekről szóló könyvek világszerte a legnépszerűbb műfajok közé tartoznak az olvasók körében, a bestsellerlisták élén állnak. De vajon miért nyűgözik le a hírességek az olvasókat? Erre kereste a választ Neil Strauss és Ahmed Mourad egyiptomi forgatókönyvíró, illetve fikciós és nem fikciós műveket is ír arab nyelven.

Érdekes volt az előadás abból a szempontból is, hogy két színes kultúra találkozott egymással a színpadon. Ott volt az Egyesült Államokból érkező Strauss és a helyiek számára is jól ismert arab író, Mourad. Volt amiben egyetértettek, de például eltérő véleményt fogalmaztak meg a közönségnek a hírességek beszámolói és memoárjai iránti mindent elsöprő megszállottságáról.

“A hírességekről általában egy kép él a fejünkben, és a valódi történetükről kiderül, hogy teljesen más. Ez segít nekünk abban, hogy jobban érezzük magunkat a saját életünkkel és problémáinkkal kapcsolatban. Ami lenyűgözött a hírességekkel készített interjúkban, az az, hogy azt hisszük, a pénz és a hírnév megoldja minden problémánkat. De ezek csak még nagyobbá teszik a problémáinkat. Emlékszem, Bruce Springsteen volt az, aki azt mondta: “Az emberi psziché nem arra van kitalálva, hogy egy garázsban való zenélésből 75 ezer ember előtt játszó színpadra lépjen” – mondta Strauss.

Ezzel szemben Ahmed Mourad úgy véli, hogy a híres emberek életének rajongása “az emberi természet része”:

“Ez az emberiség természetéből fakadóan az emberiség természetéből fakad: a fejünkben a híres emberek közel állnak a kitalált karakterekhez. A saját életünk nem biztos, hogy lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk ezeket a világokat, amelyekben élnek”, mondta az egyiptomi író.

A hírességek történetei még több emberhez elérnek a közösségi média korában, és sokan életük minden részletét közzéteszik az interneten. Strauss a rövid bejegyzésekkel szemben a könyveket tartja igazán értékesnek, hiszen ahogy mondta, egy könyv lehetőséget ad arra, hogy jól elmeséljünk egy történetet. “Küzdelmeiket, nehézségeiket és útjukat csak egy megfelelő elbeszélésben lehet megragadni. A hírességeknek is sokkal nehezebbé vált mostanában a történetük nyilvánosságra hozatala, mivel minden apró részletet ki lehet elemezni, és darabokra lehet tépni” – mondta.

Mourad érdekes szempontból közelítette meg a hírességekről szóló könyveket. Szerinte a hírességek életének megörökítése ugyanolyan fontos lehet, mint bármely más feljegyzés, az emberi emlékek és értékek megőrzése szempontjából. “Ha a hírességek nem mesélik el a történeteiket, azt kockáztatjuk, hogy életük fontos részletei végleg elvesznek. Meg kell tanulnunk kritika és elemzés nélkül elfogadni a történeteiket”.”

Mindkét író elfogadta, hogy a hírességek történetei ugyanolyan fontosak a történetmesélés szempontjából, mint bármely más formátum.

A témával kapcsolatban Strauss egy igencsak elgondolkodtató kijelentést tett:

“Igazából még soha nem találkoztam olyannal, aki ne akarta volna elmesélni a történetét. Mindannyian sok mindenen mentünk keresztül. Tovább akarjuk élni, túl akarunk lépni az életünkön. Csak éppen a celebeknek fizetnek azért, hogy megírják!”

Interjú Neil Strauss-szal

Már nagyon későre járt, amikor az előadás után a rajongók végül elengedték Neil Strausst, így csak egy rövid interjúra volt lehetőségem, de itt is megtudtam, hogy Bruce Springsteen volt számára a legszimpatikusabb és leglazább interjúalanya. Ahogy Neil fogalmazott, évtizedek óta a világ egyik legismertebb zenésze, mégis testőrök nélkül közlekedik, saját maga vezeti az autóját, és New York utcáin is sétál, sőt beül egy bárba minden gond nélkül, és nagyon lazán lehet vele beszélgetni. Ellenben sok hírességet, még egy étterembe se lehet beülni velük testőrök nélkül, és a feltünés odavonzza az őrült rajongókat.

Strauss sok sztárral találkozott már életében, de a legemlékezetesebb helyszín és interjúalany kettősként Olaszországot, Calabria régiót nevezte meg, ahol egy maffiavezetővel készített egy hosszabb interjút. Ahogy elmondta, különleges élmény volt ott lenni, még a család vezetőjének az otthonában volt.

Szintén kiemelkedő élmény volt Chuck Berryvel interjút készíteni, mondta Strauss. Elmondása szerint a rock and roll egyik legfontosabb személyisége sosem adott hosszabb interjút, mivel utálta az újságírókat, de valahogy megtalálták a közös hangot, és három órán át beszélgettek, és elhívta Strauss-t következő nap a házába is.

Nagyon érdekelt az újságírói fogás, hogy hogyan tudta behálózni a karrije legelején a világ legismertebb hírességeit egy-egy interjúra. Strauss egyből rávágta: bármi áron!

“Valamikor a Rolling Stone magazin-nal vagy a New York Times nevével, máskor pedig találnod kell valakit, akiben bíznak, és így sikerül megkeresni és interjúra bírni a kiszemelt hírességet. Ott volt egyik legutolsó nagy dobás, Elon Musk. Volt valaki, aki mindkettőjüket ismerte, és így jöhetett létre a találkozó. Tehát az első kihívás a találkozó összehozása, a második kihívás pedig, hogy a lehető legtöbb hozzáférést kapj az illetőhöz, és a valódi életükbe tudj betekinteni, amibe másnak még nem volt alkalma belelátni.”

A Játszma című híres könyvével kapcsolatban elmondta, hogy a “randi művészek” egy csoportja kereste meg, és szerették volna, hogy könyvet írjon róluk. Elsőre elutasította őket, aztán mivel nem volt annyira sikeres a nőknél, magánemberként csatlakozott a társasághoz, és amikor már benne volt, és igazán elkápráztatta ez az egész történet, akkor döntötte el, hogy igen, ez megér egy könyvet. A többi már történelem, és minden bizonnyal férfiak millióinak sikerült segítenie, hogy sikeresek legyenek a randizásban.

Rendkívül érdekes és sokszor filozofikus embernek tartom Strausst, érdemes például az Instagram fiókját követni, ott is sok gondolatát megosztja. Rákérdeztem, hogy érzi, mi hiányzik még az életéből? Mi az a nagy dolog, amit mindenképpen még meg akar tenni? A válasza pedig egyszerű, de mégis nemes:

Szeretném látni, ahogy felnő a fiam, és ezután jöhet a könyvírás, a podcastek vagy bármi egyéb. Az élet első fele inkább hasonlít egy túlélésre, a második része viszont ott van, hogy mély kapcsolatokat alakítsunk ki emberekkel, és főként saját magaddal legyél jóban!

Magyarországról elmondta, hogy járt már nálunk, de már nagyon nem mostanában, így mindenképpen el szeretne jutni mostanában Budapestre. Nemrég Orlando Bloom hívta őt a magyar fővárosba, amikor itt forgatott az amerikai színész, de akkor nem tudott élni a lehetőséggel Strauss. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy imádta Budapestet, és ha megint eljön, találkoznunk kell, és folytatjuk a beszélgetést.

Neil, én készen állok, és várom a találkozót.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/10/17/sardzsaban-tartjak-a-vilag-legnagyobb-konyvvasarat-ahol-iden-mar-magyarorszag-kepviselteti-magat/” ][/hm_embed]