Lezárt utak, jegyrendszer, lappangó humanitárius katasztrófa a Kaukázusban
Miközben a napi híradások java Oroszország Ukrajna elleni agresszióját követi, addig egy másik, jelenleg befagyott konfliktus is „forróvá” válhat.
A de facto örmény igazgatás alatt lévő Hegyi-Karabahba tartó egyetlen utat a jereváni és nemzetközi vádak szerint több mint egy hónapja blokkolják azerbajdzsáni környezetvédők. Eközben akadozik a gázszolgáltatás is a területen, sőt az elégtelen ellátás miatt jegyrendszert vezettek be több élelmiszerre. Baku tagadja a vádakat, és leginkább nem is az örményekre, hanem Oroszországra mutogat.
A 2020-as ún. 44 napos háborút lezáró tűzszüneti megállapodás főleg orosz közvetítéssel kötötték meg. Örményország átadta a Hegyi-Karabahot körbevevő hét régió ellenőrzésének jogát Azerbajdzsánnak. 2025-ig Oroszország békefenntartóival garantálja a térség békéjét, valamint a területet Örményországgal összekötő ún. lacsini-folyosó felügyeletét is ellátja. A megállapodás ellenére számos határincidens történt az elmúlt bő két évben, több tucatnyi áldozattal mindkét oldalon. Különösen szembetűnő, hogy mióta egyre jobban le van kötve Moszkva Ukrajnában, gyengül a befolyása a kaukázusi konfliktusra és egyre jelentősebbek az ilyen összecsapások.
Mi történt?
2022. december 12-én azerbajdzsáni környezetvédők jelentek meg a „folyosón.” Követeléseik közt a legfontosabb, hogy az örmény fél hagyjon fel a nemzetközi jog szerint Bakuhoz tartozó természeti kincsek, nevezetesen arany és réz, bányászatával. Jelenlétükkel nagyban nehezítik Hegyi-Karabah ellátását, és egyes élelmiszertermékek egyenletes elosztására jegyrendszert is be kellett vezetni.
Az örmény fél szerint szándékos ellehetetlenítés zajlik, melyet azzal támasztanak alá, hogy a hideg téli időszakban Azerbajdzsán nem engedélyezi a területén áthaladó nagyfeszültségű vezetékek karbantartását, sőt időszakosan a gázellátást is lekapcsolják. Ezenkívül január 12-én az internetkapcsolat is megszakadt Hegyi-Karabahban. Mindez annak ellenére történik, hogy december végén a tüntetők követelései részben teljesültek, ugyanis az érintett bányákat ideiglenesen leállították, igaz azokat egyelőre nem engedték át Baku felügyelete alá
Az azerbajdzsáni környezetvédők tevékenységét számos kritika éri. Legtöbbször azt emelik ki, hogy a szervezőknek nincs, vagy csak jelentéktelen környezetvédelmi múltja van, Baku támogatja az elszállásolásukat, nacionalista szólamokat skandálnak, számos résztvevő nem vállalja arcát a demonstrációkon. Sőt egyes bírálatok kiemelik, hogy a hasonló, alulról építkező politikai színezetű megmozdulások ismeretlenek Azerbajdzsánban, így leginkább Baku aktív szerepét lehet mögötte felfedezni. Mindez azt jelentheti, hogy a környezetvédelmet hibrid hadviselés ezközeként használják.
Azerbajdzsán főleg az oroszokat hibáztatja
Eközben Baku tagadja, hogy bármi köze lenne a tüntetésekhez. Az AIR Center, kormányhoz közelálló think-tank, kihangsúlyozza, hogy már 1988-ban hasonló ökoaktivizmus vezetett el az ország függetlenedéséhez, így nem igaz az a vád, hogy a közvélemény ne foglalkozna ilyen ügyekkel. Az sem fedi a valóságot, miszerint a tüntetők képesek lennének lezárni a lacsini-folyosót, mert a 2020-as tűzszüneti megállapodás szerint az orosz békefenntartók látják el a felügyeletet. A hivatalos nyilatkozatok szerint naponta érkeznek humanitárius szállítmányok Hegyi-Karabahba, köztük a Vöröskereszt szervezésében is. A nemzetközi szervezet is elismeri, hogy használhatják az utat.
Baku kritikája szerint leginkább az orosz fél a hibás a jelen szituációban. Szerintük ugyanis Moszkva képtelen garantálni, hogy a felügyeletük alatt lévő úton ne érkezzenek fegyverek Hegyi-Karabahba, illetve az itt kibányászott nyersanyagot ne szállítsák el. Ezenkívül egy orosz oligarchát, bizonyos Ruben Vardanyant vádolnak azzal, hogy megakasztotta a folyamatban lévő békefolyamatot, hogy a saját térségbeli üzleti érdekei ne szenvedjenek kárt.
A nemzetközi környezet Bakunak kedvez
Az esetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa is tárgyalta, de semmilyen határozat nem született a kérdésben. Az EU arra szólította fel Azerbajdzsánt, hogy állítsa helyre a személyek szabad mozgását a területen, illetve tegyen meg lépéseket a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében. Kérdés, hogy jelen helyzetben, amikor az EU Bakuval új szerződéseket köt energiahordozók vásárlásáról, mennyire fog tudni hathatósan fellépni a kérdés rendezésében. Moszkva pedig a jelek szerint küzd azzal, hogy továbbra is megőrizze a még meglévő befolyását, de a jelenlegi folyamatok arra következtetnek, hogy 2025 után nem tudják majd meghosszabbítani békefenntartói missziójukat. Eközben a hegyi-karabahi örmények helyzete továbbra is bizonytalan, nem csak a jelenleg kialakulófélben lévő válság miatt, hanem az oroszok kivonulása utáni időszak miatt is. Mindez felgyorsíthatja a terület elnéptelenedését.
Az eset rávilágít arra, hogy Azerbajdzsánnak számos eszköze van politikai céljai elérésére, többek között a nemzetközi környezet kedvező alakulása miatt. A hibrid hadviselés fogalmáról szóló vitákat pedig akár fel is élesztheti az, ha bebizonyosodik, hogy Baku környezetvédelmi kérdéseket használ fel területi vitái rendezésében.
Vigóczki Máté György, Oroszország-kutató, MCC Geopolitikai műhely
