Rájöttek, hogy mi okozhatta a Nap ‘szívdobbanásait’
Egy 2017-es szokatlan napkitörés tanulmányozása után a kutatók úgy vélik, hogy pontosan meghatározták a Nap által kibocsátott rejtélyes, szívverésszerű jelek valószínű eredetét.
A kutatók végre meghatározták a kitörések során a Nap által kibocsátott rejtélyes, szívverésszerű jelek valószínű eredetét. A felfedezés segíthet többet megtudni arról, hogyan szabadulnak el a potenciálisan káros napviharok, számol be a Live Science.
A napkitörések olyan elektromágneses sugárzások, amelyek a napkitörések során szuperforró plazmasugarakkal, úgynevezett koronális tömegkilövellésekkel (CME) együtt jutnak ki az űrbe. A sugárzások főként rádióhullámokból, valamint mikrohullámokból, ultraibolya és röntgensugárzásból állnak.
A napkitörések, valamint néhány távoli csillagból származó rádiókitörés időnként rendszeresen ismétlődő mintákat tartalmaz, amelyeket kvázi-periodikus pulzációnak (QPP) neveznek. Ezek a minták rövid szüneteket jelentenek a sugárzási folyamban, amelyek a grafikonon nézve hullámvölgyeket és csúcsokat hoznak létre. A minták nagyon hasonlóak az elektrokardiogramhoz (EKG), a szív elektromos jeleinek felvételéhez.
“Ezek a lüktető mintázatok fontosak annak megértéséhez, hogyan szabadul fel és oszlik el az energia a Nap légkörében e hihetetlenül erős robbanások során” – mondta Sijie Yu, a New Jersey Institute of Technology (NJIT) naprádió-csillagásza és a tanulmány társszerzője egy közleményben. “Ezeknek az ismétlődő mintázatoknak az eredete azonban régóta rejtély és vita forrása a fizikusok között”.
A Nature Communications című folyóiratban 2022. december 12-én megjelent tanulmányban Yu és munkatársai egy közepes, C-osztályú kitörésen belül található szívverésjelet elemeztek, amely 2017. július 13-án tört ki a Napból. A napkitörések osztályai közé tartoznak az A, B, C, M és X osztályok, és mindegyik osztály legalább 10-szer erősebb az előzőnél.
Az NJIT kaliforniai Expanded Owens Valley Solar Array (EOVSA) és a NASA Solar Dynamics Observatory által gyűjtött adatok elemzése után a csapat felfedezett egy másodlagos szívdobbanásjelet. A “váratlan” második jel, amely látszólag az eredeti jelhez kapcsolódott, lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosan meghatározzák, mi történt a napkitörések során, ami a jelpárt kiváltotta, mondta Yu.
A jelek visszakövetése
Napkitörések akkor történnek, amikor a Nap mágneses mezejének vonalai összekuszálódnak, majd gumiszalagként visszapattannak a helyükre. Ez a folyamat hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel, és ionizált gázból, azaz plazmából álló túlhevült hurkokat és sugárzást kényszerít az űrbe.
A gyorsan mozgó plazma áramot hoz létre, amely a plazmahurok közepén függőlegesen, vékony lapban fut végig. A QPP-jelek “lüktetésének” forrása feltehetően ezeknek az “áramlapoknak” a zavara. Mostanáig azonban senki sem tudta, hogy mi okozza a zavarokat.
A 2017-es napkitörés során észlelt fő szívverésjel 10-20 másodpercenként lüktetett, és az áramlemez alapjához vezették vissza, akárcsak a legtöbb más napkitörés során észlelt QPP-jelet. A másodlagos jel azonban 30-60 másodpercenként lüktetett, és az egész áramlemezről érkezett, amit korábban még nem figyeltek meg.
Az EOVSA által gyűjtött adatok felhasználásával a kutatócsoport megállapította, hogy a két szívdobbanás eltérő periodicitása ellenére valószínűleg ugyanaz a kiváltó ok: az áramlemezben kialakuló, “mágneses szigeteknek” nevezett buborékszerű struktúrák.
A kutatók most más QPP-jelek adatait szeretnék újraelemezni, hogy kiderítsék, valószínűleg ezek is mágneses szigetekből alakultak-e ki.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/02/27/elhagyhatja-e-valaha-a-hold-fold-koruli-palyajat/” ][/hm_embed]
Source: LiveScience
