Az ókori rómaiak mágiával védték meg magukat a holtaktól
Jóval a baktériumok és az antibiotikumok megfelelő megértése előtt nem meglepő, hogy az ókori rómaiak néhány igen “találékony” módszert fejlesztettek ki, hogy biztonságban és egészségben tartsák magukat.
Őseink nagyon szerették a mágiát. Tetoválások a nők szülés közbeni védelmére, átoktabletták, szerelmi varázslatok, mindig volt egy furcsa recept vagy módszer, ami elérte a kívánt eredményt, bármiről is legyen szó.
Az IFLScience szerint egy új jelentés, amelyet Törökország délnyugati részén dolgozó régészek készítettek, ennek az ősi miszticizmusnak egy olyan példáját tárta fel, amely bárki szemöldökét felvonná.
“Alkalmanként a régészeti feljegyzések lehetővé teszik számunkra, hogy a puszta anyagon túl bepillantást nyerjünk a múltban élő emberek gondolkodásmódjába” – magyarázzák az új tanulmány szerzői. “A délnyugat-törökországi Szagalasszosz keleti nekropoliszából származó hamvasztásos temetkezés egy ilyen lehetőséget kínál. Egy olyan temetkezési gyakorlatot dokumentál, amely egyértelműen eltér a lelőhelyen található más kortárs rituáléktól.”
Az évek során több ezer ókori római temetkezést tártak fel. Ezek közül ez az egyik, amely valószínűleg a korai császárkorból származik, körülbelül i. e. 25 és i. sz. 100 között. Ezzel a hatalmas számmal pedig együtt jár a temetkezési gyakorlatok és rítusok széles skálája is. Ez a sír azonban kiemelkedik a többi közül. A hamvasztott maradványokat inkább eltemették, minthogy máshova helyezték volna. Sírmellékletekkel vették körül őket, köztük szándékosan hajlított szögekkel, végül pedig téglából és mészből készült borítás alatt a földbe zárták őket.
Ezek a gyakorlatok önmagukban nem feltétlenül lennének szokatlanok – de együttesen különösen szokatlanná teszik a sírt, írják a kutatók.
Nem bízták a véletlenre
“A hamvasztást követően egy sor rendhagyó beavatkozást figyelhetünk meg” – magyarázza a tanulmány. “Úgy tűnik, hogy a szögek lerakása mágikus gátat képez a halotti máglya maradványai körül. A máglya helyének átalakítása temetkezési hellyé, valamint a tégla és mészkő borítás használata szintén egyedülálló a szagalasszoszi temetkezési gyakorlatok között”.
De miért éppen ez a sír indokolta volna ezt a különös bánásmódot? A kutatók szerint ez lehetett a legvagányabb foglalkozások egyik ősi formája: a vámpírvadászat.
Legalábbis valami ahhoz hasonló. “A szögek és téglák kombinációja, amelyek a halottak visszatartására szolgálnak a mész tömítő hatásával, erősen utal a nyugtalan halottaktól való félelemre, Függetlenül attól, hogy a halál oka traumatikus, rejtélyes vagy esetleg fertőző betegség vagy büntetés eredménye volt-e, úgy tűnik, hogy a halottakat megtorlásra késztette, az élők pedig féltek az elhunytak visszatérésétől.”
A szögek gyakoriak voltak az ókori római sírokban, általában két okból. Vagy azért temették ezeket az oda nem illő tárgyakat az elhunyt mellé, hogy megvédjék őket a túlvilágon, vagy pedig azért helyezték el őket, hogy megakadályozzák a visszatérését.
“Ezek az értelmezések nem zárják ki egymást”, mutatnak rá a szerzők. “Mindkét esetben úgy tekintik, hogy a szögeknek hatalmuk van arra, hogy megvédjék az alanyt a bajtól, legyen az élő, halott vagy mindkettő”.
És ha a halottakat próbáljuk távol tartani, miért állnánk meg a szögeknél? Más ásatások során olyan sírokat találtak, amelyekben az elhunytak körül nehéz súlyokat helyeztek el, valamint átkokat, hogy “rájuk nehezedjen a föld”. Több olyan sírt tártak fel, amelyekben az elhunytat lefejezték, megkötözték vagy arccal lefelé temették el, mindezt azért, hogy a bosszúálló szellemek ne ártsanak az élőknek.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/01/az-5-legnepszerubb-turisztikai-latvanyossag-magyarorszagon/” ][/hm_embed]
Source: IFLScience
