7000 éves kultuszhelyen találtak emberi és állati maradványokat Szaúd-Arábia területén

Állati és emberi maradványokat tártak fel egy musztatilból, egy ősi sivatagi emlékműből, amelyet feltehetően rituális gyakorlatokra használtak Szaúd-Arábia területén.

Szaúd-Arábia területén régészek ősi emberi maradványokat találtak elásva több száz elszórt állatcsont mellett egy 7000 éves sivatagi emlékműben, egy őskori kultusz által használt rituális helyen.

Egy 30 év körüli felnőtt férfi maradványait egy musztatilban találták meg, egy olyan építményben, amely a nevét a négyszöget jelentő arab szóból kapta. A rom egyike annak a több mint 1600 építménynek, amelyet az 1970-es évek óta fedeztek fel a mai Szaúd-Arábia területén. Az építményeket többnyire a homok alá süllyesztve építették, amikor az Arab-sivatag még buja füves terület volt, ahol elefántok kószáltak és vízilovak fürödtek a tavakban.

A musztatilok építői egy ismeretlen szekta tagjai voltak. Ahogy az éghajlatváltozás lassan sivataggá változtatta a földet, a kutatók szerint a szekta tagjai valószínűleg azért gyűltek össze, hogy megvédjék azt, feláldozva marháikat az ismeretlen isteneknek. Most egy új musztatil ásatása során, amelyet a PLOS One folyóiratban március 15-én megjelent tanulmány részletez, újabb, az idők során elveszett részleteket tudtunk meg a rejtélyes építményekről és híveikről.

Sokkal régebbi, mint például a Stonehenge

“Szinte semmit sem írtak a musztatilokról és az őket körülvevő hiedelmekről” – mesélte a Live Science-nek a tanulmány vezető szerzője, Melissa Kennedy, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem régésze. “Mindössze 10 musztatilt tártak fel, és ez a tanulmány az elsők között van, amelyet közzéteszünk. Tehát még mindig sokat kell kutatnunk erről a hagyományról”.

A musztatilok külseje változó, de jellemzően hosszú téglalap alakú, alacsony, körülbelül 1,2 méter magas sziklafalakból állnak. Az ásatások néhány rom belsejében összetett szerkezeteket tártak fel. Például a belső falakat és oszlopokat, amelyek a központi kamráknak adnak utat, és amelyeket valószínűleg lakomák és rituális áldozatok számára tartottak fenn.

A musztatilok 20 és 600 méter közötti hosszúságú építmények voltak. Az imádók az egyik végében léptek be, majd a fejnek nevezett törmelékplatformra érkeztek. A fej belsejében lévő kamrában egy “baetylus” volt, és a kultusz tagjai ezt használták az isteneikkel való kommunikációra. A baetylus egy szent kő, amely nem ritkán meteoritok maradványaiból is származhat.

A kutatók által feltárt musztatil 55 kilométerre keletre található AlUla ókori városától, 140 méter hosszú, és helyi homokkőből épült. Baetylusa egy nagy, függőlegesen álló kő, amely körül a kutatók 260 állati koponya- és szarvtöredéket találtak. A csontdarabok főként háziasított szarvasmarháktól származnak, bár a kutatók szerint néhány töredék háziasított kecskékhez, gazellákhoz és kisebb kérődzőkhöz tartozott.

“Valószínűleg állatokat hoztak magukkal, esetleg a helyszínen levágták őket, a szarvakat és a koponya felső részeit felajánlották egy istenségnek. Ezek után pedig a maradványok többi részéből lakomázhattak” – mondta Kennedy. “Nem lehetünk biztosak abban, hogy a vágás a helyszínen vagy máshol történt-e, mivel nem találtuk meg az állati maradványok többi részét. Úgy gondoljuk azonban, hogy valóban a helyszínen történt, mivel a szarvak, különösen a keratin – amely nagyon gyorsan lebomlik – nagyon jó állapotban volt. Ez arra utal, hogy valószínűleg csak rövid idő telt el a szarvak eltávolítása és a musztatilban való felajánlásuk előtt”.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/19/csernobil-lenyugozoen-kulonleges-allatai/” ][/hm_embed]

Source: Live Science