Biztos neked is feltűnt már, hogy az izmos karhoz és a gyönyörű hasizomhoz feltűnően kis férfiasság társul. Mutatjuk, hogy miért!
Bizony nem véletlen, hogy az ókori görög szobrokra mind szokatlanul kicsi péniszt álmodott meg a készítőjük, írja a LADbible.
És a jelek szerint nem is arról van szó, hogy az ókori görög szobrászok tréfás kedvükben lettek volna. Sokkal inkább a szépségideál bizonyos mértékű változása bújik meg a háttérben.
Az ugyanis jól látható, hogy a kisportolt férfi testet az ókorban is előnyösnek tartották. A mészkő- és márványszobroknak izmos karjuk és tökéletesen kidolgozott hasizmuk van, sőt, általában még a frizurájuk is nagyon rendben van. „Odalent” valami mégsem stimmel.
Andrew Lear művészettörténész, az ókori görög művészet és szexualitás szakértője elmagyarázta a jelenség mögött meghúzódó furcsa logikát.
“Az emberiség átlagához képest kicsi, sőt sokszor extrán kicsi péniszük van” – kezdte, majd hozzátette, hogy a hímtagok ráadásul általában nyugalmi állapotban vannak.
A Kr.e. 400 körül élők ugyanis ennek kapcsán nagyon mást gondoltak, mint a ma embere. Az ókori Görögország idejében a méretes és izgalmi állapotban lévő pénisznél nagyobb stílushibát talán el sem lehetett követni. Az abból az időszakból származó művészeti alkotások pedig ezt a tendenciát igazolják vissza.
Drámákban is megjelenik a furcsa divat
Arisztophanész athéni drámaíró A felhők című, Kr. e. 423-ban bemutatott darabjában igyekezett felsorolni a férfiak legjobb, leginkább említésre méltó fizikai tulajdonságait.
Ilyen jellemzőket ír:
Csillogó mellkas, ragyogó bőr, széles vállak, apró nyelv, izmos fenék és kicsi f*rok.
Nemcsak fizikailag vonzóbbnak tartották, de bizonyos fokú erkölcsöt és intelligenciát is tulajdonítottak annak, aki kis szerszámmal rendelkezik.
Paul Chrystal történész az Ágyban az ókori görögökkel című, 2016-ban kiadott könyvében járta körül alaposabban a témát. A szakértő megállapította: „A kis hímvessző összhangban volt a férfi szépség görög ideáljával. A legmagasabb kultúra jelvénye és a civilizáció mintaképe volt.”
A túl nagy szerszám még az elithez tartozó, előkelő emberekre is szégyent hozott. Erkölcsileg kompromittáltnak, kéjesnek és barbárnak bélyegezték őket – hogy csak néhány sértést említsünk meg.
Sőt, sokszor kifejezetten az állatokhoz hasonlították őket, kihangsúlyozva, hogy az ilyen lény inkább vadállat, mint értelmes ember.
Változnak az idők.
Ez is érdekelhet:
