A Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter születése után annyira fényes lehetett, hogy gyakorlatilag megsütötte 4 holdját. Olyan intenzitással izzhatott a gázóriás, hogy a fénye elpárologtathatta a holdakon található vizet. Egy új kutatás szerint ez az elmélet megmagyarázhatná miért olyan a Jupiter holdjainak összeállítása amilyen.
A Jupiter korai korszakából származó sugárzás magyarázatot adhat arra, hogy miért olyan a holdjainak összeállítása amilyen — írja a ScienceAlert. Ha jobban megnézzük a Jupiter holdjait látható, hogy távolodó sorrendben igen csak különleges mintázatot figyelhetünk meg. A Jupiterhez legközelebb az Io található, amelynek egészen pokolra emlékeztető felszíne van. Ezután jön a jéggel borított Europa, majd ezt követi Ganymede a legnagyobb, és végül a legtávolabbi a kráterekkel tarkított Callisto.
Minél messzebb megyünk a Jupitertől annál inkább csökken a holdak sűrűsége, miközben a víz és jég aránya megnő. A Callisto, a legtávolabbi hold gyakorlatilag félig kő, félig pedig jég. Az Arizonai Egyetem kutatói egészen érdekes következtetésre jutottak. Szerintük a Jupiter, születésének utolsó fázisában a közelébe eső maradék anyagot is magába szívta. Mikor ez megtörtént a Jupiter valószínűleg erőteljes fénnyel világított, körülbelül tízezerszer olyan erősen, mint ma. Ez még közel sem olyan erős fény, mintha egy csillagról beszélnénk, ugyanakkor elég sugárzást bocsátott ki a Jupiter, hogy a Jupiterből érkező sugárzás erősebb volt, mint a Napból érkező.
Forró Jupiter
A kutatók lefuttatták a modelleket, hogy lássák milyen hatással lehetett a fiatal holdakra ez mennyiségű sugárzás. A kutatás során feltételezték, hogy a Io pokoli látképe ellenére valószínűleg hasonló mennyiségű vízzel rendelkezett, mint a többi égitest. A tudósok modellben ráadásul a holdak jelenlegi pozíciójával számoltak, holott valószínűleg sokkal közelebb voltak eredetileg. Vagyis a modell által kiszámított eredményeknél valószínűleg sokkal több sugárzás is érte ezeket az égitesteket.
A jelenlegi állás szerint a Jupiter akár 27 Celsius fokra is felmelegíthette átlagosan a holdakat. Ez nem hangzik soknak, de ez bőven elég arra, hogy megolvassza a felszíni jeget hatalmas óceánokat alkotva ezáltal. Ez után a víz párolgása az atmoszférát is megtöltötte volna párával. Az Io ma sem tudja megtartani az atmoszférájában található gázokat, hiszen azok gyorsan elszivárognak, és az űrben kötnek ki, amely plazma csíkot húz a Jupiter köré. Vagyis az Io korai szakaszában hasonló módon az összes vizét is elhagyhatta.
Europára hasonló hatással lehetett a Jupiter sugárzása csak a távolság miatt kisebb, így jelentős jégréteg, illetve alatta óceánok maradhattak meg. Ha valóban igazak a számítások, akkor az Europa mai óceánjai csak tavacskának tűnhetnek, ahhoz képest, ami egykoron lehetett. Ezzel szemben a Ganymede és a Callisto esetében a távolság megmentette őket a Jupiter sugárzásától.
A modell magyarázatot adhat arra, hogy miért különbözik ennyire a Jupiter holdjainak összeállítása, amikor ugyanabból az anyaghalmazból keletkezett az összes égitest.
Ezeket a cikket is érdemes lehet elolvasni:
