Fehéroroszország létezése rengeteg kérdést vet fel. Történelme során a határai rengeteget változtak, főleg amiatt, mert az ország a Kelet-európai-síkvidéken fekszik, lényegében természetes határok nélkül. Az ország Lukasenka általi vezetése ráadásul még inkább megnehezíti az ország fennmaradását. Már most is sokan de facto Oroszország részének tekinti az országot, de 2030-ra már akár meg is szűnhet létezni.
Mivel Fehéroroszország nem rendelkezik túl jó kapcsolatokkal nyugaton, így az egyetlen lehetőséges út keletre vezetett. Fehéroroszország nem csak kénytelen Oroszország felé fordulni, de látszólag önként meg is teszi. A két ország kapcsolatát a Szovjetunió felbomlása után még szorosabbra fűzték együttműködési megállapodások keretein belül. Tekintve, hogy Oroszország híján van az ütköző területeknek, így Oroszország számára Fehéroroszország annektálása létszükséglet. Már csak azért is, mert a plusz 9 millió ember segíthetne ideiglenesen orvosolni az orosz demográfiai problémákat.
Fehéroroszország integrálása Oroszországba rendkívüli előnyt jelentene Oroszország számára. Suwalki-folyosó, amely az egyik legfontosabb stratégiai pont, így két oldalról is orosz fennhatóság alá kerülhetne. Arról nem is beszélve, hogy így a Kremlin teljes mértékben hozzáférhetne a fehérorosz forrásokhoz, és nem kéne Lukasenkával politikai játszmákba bonyolódnia.
Orosz-fehérorosz unió
Akármilyen meglepőnek hangzik a két ország egyesülése, közel sem annyira lehetetlen, mint amilyennek hangzik. A Szovjetunió felbomlása után Jelcin és Lukasenka tárgyaltak a két ország egyesülésének lehetőségéről. Azonban ezt Lukasenka úgy képzelte, hogy az újonnan létrejött államnak ő lesz majd a vezetője — derül ki a CaspianReport elemzéséből. Azonban mindez megváltozott Putyin színre lépésével, ami után Fehéroroszország abszolút háttérbe szorult. Minszk Moszkva felé húzása egyébként nagyban köszönhető a nyugat ellenségességének, hiszen a szankciókkal nem hagytak más választást Fehéroroszország számára.
A 2020-as választások után Putyin megszerezte az előnyt Lukasenkával szemben, amikor segített neki megnyerni a választásokat és leverni a tüntetéseket. Ezután Lukasenka belekényszerült még több integrációs projekt elindításába. Ezeknek a dokumentumoknak a keretein belül derült ki, hogy Oroszországnak mik a szándékai Fehéroroszországgal. A “Strategic Goals of the Russian Federation in Belarus” című dokumentumban egészen 2030-ig le vannak vezetve a tervek. Az orosz-ukrán háborúban nyújtott segítség pedig végleg elvágta Fehéroroszországot minden más lehetőségtől, így az integráció gyakorlatilag elkerülhetetlen.
Nem ennyire egyszerű
Fehéroroszország annektálása jelentősen megnövelné az orosz védelmi kiadásokat. Ezt Moszkva nem feltétlenül tudná finanszírozni. Ezenfelül a fehérorosz fiatalság kifejezetten ellenzi az Oroszországhoz való közeledést, amely még tovább növelné Oroszország problémáit. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Lukasenka nem adja meg könnyen magát. Nem valószínű, hogy egyszerű utat biztosítana Putyinnak Minszkbe, és szinte biztos, hogy ahol csak tudná ott megnehezítené a törekvéseit.
A szorosabb együttműködés szinte biztos, azonban az már kérdéses, hogy megérné-e egyáltalán az annektálás. Lehet, hogy Fehéroroszország függetlensége szoros együttműködéssel előnyösebb, mint az két ország egybeolvadása.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
