Innen származnak Amerika őslakosai valójában

Egy új DNS-vizsgálat bizonyítékot talált arra, hogy az utolsó jégkorszak és az azt követő olvadási időszak alatt legalább két népvándorlás történt Amerika, Kína és Japán között.

A kutatócsoport egy őslakos alapító vonalát követte nyomon a kontinenseken át, a nőkön keresztül öröklődő DNS-t vizsgálva. A csapat 100 000 modernkori és 15 000 ősi minta felhasználásával 216 kortárs és 39 ősi egyént tudott azonosítani, akik osztoztak a vérvonalban, kormeghatározás segítségével feltérképezve annak elágazási útvonalait, és összehasonlítva az útközben felvett mutációkat, írja az IFLScience.

“Az amerikai őslakosok ázsiai származása bonyolultabb, mint azt korábban feltételezték” – mondta Yu-Chun Li, a Kínai Tudományos Akadémia molekuláris antropológusa egy közleményben. “A korábban leírt szibériai, ausztrál-melanéziai és délkelet-ázsiai források mellett azt is kimutattuk, hogy az északi partvidéki Kína is hozzájárult az amerikai őslakosok génállományához”.

A kutatócsoport szerint az első migrációs esemény 19 500-26 000 évvel ezelőtt zajlott le. Ekkor az északi partvidéki Kína hideg időjárási viszonyai barátságtalanok voltak az ember számára. A második 19 000-11 500 évvel ezelőtt zajlott le, amikor az emberi népesség a kedvezőbb éghajlati viszonyok között terjeszkedett. Meglepő módon mindkét esetben úgy vélik, hogy az ősi emberek a Csendes-óceán partvidékén keresztül jutottak el Amerikába, nem pedig a Bering-földhídon – a Szibériát és Alaszkát az utolsó jégkorszak alatt összekötő szárazföldön – keresztül, ahogyan azt korábban feltételezték.

Meglepő géneket is találtak

A kontinensen való vándorlásuk elemzése, valamint a hasonlóan megmunkált nyílhegyek és lándzsák összehasonlítása alapján azt feltételezik, hogy a kínai és japán paleolitikus népek a Csendes-óceán északi peremén keresztül vándoroltak, amíg el nem érték Észak-Amerika északnyugati partjait. A kapcsolatok miatt egyesek azt feltételezték, hogy az amerikai őslakosok a japán Dzsómon nép leszármazottai. Egy nemrégiben készült genetikai tanulmány szerint azonban ez valószínűleg nem így van. Ez az új tanulmány ehelyett azt találta, hogy a hasonlóságok egy közös vonalra vezethetők vissza.

“A pleisztocén időszakban a japán mikropengék, amelyek hasonlóságot mutatnak még az észak-kínaiakkal is, közös vonásokat mutatnak a Dzsómon kezdeti lelőhelyeiről származó kortárs szárhegyekkel” – magyarázza tanulmányában a kutatócsoport.

“A maradványok jól eloszlottak a Csendes-óceán peremén Japántól Dél-Amerikáig, és szoros rokonságban álltak egymással. Az észak-amerikai száras nyílhegyekkel kapcsolatos legújabb leletek közelebbi rokonságot mutatnak a Japánban található nem bordázott nyílhegyekkel, mint az észak-ázsiaiakkal.

A paleolitikus technológia e hasonlóságát, valamint a D4h alvonalak filogenetikai kapcsolatait Kínában, Amerikában és Japánban egy valószínű pleisztocén kori kapcsolatnak tulajdonítjuk e régiók között”.

A kutatócsoport azt is megállapította, hogy az északi partvidéki Kínából származó emberek Japánba utaztak.

“Meglepődve tapasztaltuk, hogy ez az ősi forrás is hozzájárult a japán génállományhoz, különösen az őslakos ainukhoz” – tette hozzá Li. “Ez arra utal, hogy az Amerika, Kína és Japán közötti pleisztocén kapcsolat nem csak a kultúrára korlátozódott, hanem a genetikára is kiterjedt.”

A kutatócsoport további vérvonalak vizsgálatát tervezi, hogy teljesebb képet kapjon arról, honnan származnak az amerikai őslakosok.

A tanulmány a Cell Reports oldalán jelent meg.

Érdemes elolvasni:

• Videó: A jáde korongok, Kína ősi technológiai csodája?
• 7000 éves utat fedeztek fel Horvátország területén