A sivatagok sokféle formát ölthetnek: kiterjedt homokdűnéket, sziklás kanyonokat, de akár sarki jégmezőket. Egy dolog köti ezeket össze, mégpedig a csapadék hiánya. Rengetegféle sivatag létezik, mégis a szárazság általános bennük. Akármennyire is hihetetlen, az Antarktisz is sivatagnak számít.
Általánosságban, ahol évente kevesebb mint 25 centiméter eső esik, az sivatagnak számít – írja a Live Science. Természetesen ez az esőhiány azt jelenti, hogy a sivatagok köztudottan szárazak. De miért esik a Föld egyes helyein sokkal kevesebb eső, mint máshol? Vagyis, miért szárazak a sivatagok?
A globális légáramlási mintákban keresendő leginkább a válasz. A napsugarak az Egyenlítőnél érik leginkább a Földet, amelyek felmelegítik a levegőt és elpárologtatják belőle a nedvességet. Ez a meleg, száraz levegő felemelkedik és a sarkok felé halad. Azonban ez a meleg száraz levegő 30. szélességi fok körül ismét süllyedni kezd. Ezt a keringési mintázatot Hadley-cellának nevezzük, és ez a áll a passzátszelek hátterében. Ez az oka annak is, hogy a világ legnagyobb sivatagjai – például a Szahara és a Góbi a világ északi féltekén, illetve a Kalahári a világ déli féltekén pontosan ezeken a szélességi fokokon találhatók.
A sivatagok ezerféle arca
A széljárás és a domborzat kölcsönhatása is befolyásolja a sivatagok elhelyezkedését. Például az óceán felől érkező levegő, amely egy hegyvonulatot ér el, felfelé emelkedve csapadék vagy hó formájában a hegy egyik oldalán elhagyja minden nedvességét. Mire a levegő átér a túloldalra és lesüllyed már teljesen száraz lesz. Remek példa erre az esőárnyék sivatagra Kaliforniában például a Mojave-sivatag, amely a Sierra Nevada árnyékban fekszik vagy a Ausztráliában a Nagy-Vizválasztó-hegység, amelynek a neve is árulkodó.
Néha egyes szárazföldi területek kiterjedésük miatt lesznek szárazak. A nedves levegő befele haladva minden nedvességét elveszíti, mire a belső területeket eléri. Ez a helyzet a közép-ázsiai Góbi-sivataggal, amelyet a Himalája is árnyékol.
A tengerpart sem jelent mindig jelent nedvességet. A hideg óceáni áramlatok a partvidékre áramló levegővel ütközve ködöt hozhatnak létre. Amikor ez a köd a szárazföld fölé száll, a nedvesség a levegőben marad, ahelyett, hogy esőt képezne. Ez olyan sivatagokat hozhat létre, amelyek az óceánnal határosak, mint például a chilei Atacama-sivatag, amely a Föld egyik legszárazabb helye.
Bár él a fejünkben a kép, hogy a sivatag száraz és forró, de a forróság nem követelmény. Az Északi-sark és az Antarktisz egyes részei is sivatagnak számítanak. A hideg levegő nem tudja olyan jól megtartani a nedvességet, mint a meleg levegő. A sarkok fagyos hőmérséklete miatt nagyon kevés csapadék hullik, még akkor is, ha talaj tele van nedvességgel a jégnek köszönhetően.
Vándorló sivatagok
Ahogy a globális éghajlati minták változnak, úgy változnak a sivatagok is. Több ezer évvel ezelőtt például a Szaharát füves területek és trópusi erdők borították. Napjainkban pedig az éghajlatváltozás világszerte átformálja a sivatagok határait.
“A Hadley-cella az éghajlatváltozás miatt várhatóan észak és dél felé terjeszkedik” – mondta Andreas Prein, atmoszféra kutató. A melegebb hőmérsékletek világszerte felgyorsíthatják ezt a folyamatot. A globális felmelegedés miatt várható, hogy növekedni fog a párolgás, és a meglévő sivatagi területek kiterjedése is ezzel együtt.
Az emberi tevékenység is hozzájárul a sivatagosodáshoz. A fák kivágása a termőföldek méretének növelése érdekében tönkreteszi az őshonos növényzetet. Egyes kutatások szerint a trópusokon az erdőirtás csökkenti a csapadékmennyiséget. Ha növények nem tudják a talajban tartani a vizet a napsugaraknak való nagyobb kitettség miatt, akkor a párolgás egyre inkább felgyorsul. Ez természetesen a szárazság felgyorsulásához vezet.
“A sivatagok növekedése összetett folyamat” – mondta Prein. Nem csak az emberi tevékenység, vagy az éghajlatváltozás van hatással, hanem a természetes éghajlati változékonyság is.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
