A klímaváltozás gyilkos cunamikat eredményezhet

Az antarktiszi tengerfenék alatti üledék elcsúszása az óceánok felmelegedésével óriási cunamikat hozhat létre – figyelmeztet egy új tanulmány.

Egy új tanulmány szerint az éghajlatváltozás gigantikus cunamikat szabadíthat el a Déli-óceánban, mivel víz alatti földcsuszamlásokat idézhet elő az Antarktiszon – számol be a Live Science.

Az antarktiszi tengerfenék alatt több száz méter mélyen fekvő üledékmagok fúrásával a tudósok felfedezték, hogy a globális felmelegedés korábbi időszakaiban (3 millió és 15 millió évvel ezelőtt) laza üledékrétegek képződtek és csúsztak meg. Ezek hatalmas szökőárhullámokat küldtek Dél-Amerika, Új-Zéland és Délkelet-Ázsia partjai felé.

És ahogy az éghajlatváltozás felmelegíti az óceánokat, a kutatók szerint fennáll a lehetősége, hogy ezek a cunamik ismét elszabadulnak. Eredményeiket a Nature Communications című folyóiratban tették közzé május 18-án.

“A tenger alatti földcsuszamlások jelentős geológiai veszélyt jelentenek, és olyan cunamikat válthatnak ki, amelyek rengeteg emberéletet követelhetnek” – mondta Jenny Gales, a brit Plymouthi Egyetem hidrográfiai és óceánkutatási tanára egy nyilatkozatban. “Eredményeink rávilágítanak arra, hogy sürgősen javítanunk kell annak megértését, hogy a globális éghajlatváltozás hogyan befolyásolhatja e régiók stabilitását és a jövőbeli cunamik lehetőségét”.

A kutatók először 2017-ben találtak bizonyítékot ősi földcsuszamlásokra az Antarktisznál, a Ross-tenger keleti részén. E földcsuszamlások alatt gyenge üledékrétegek rekedtek, amelyek tele vannak megkövesedett tengeri élőlényekkel, úgynevezett fitoplanktonnal.

A tudósok 2018-ban visszatértek a területre, és mélyen a tengerfenékbe fúrtak, hogy üledékmagokat (a földkéreg hosszú, vékony hengereit, amelyek rétegről rétegre bemutatják a régió geológiai történetét) nyerjenek ki.

Az üledékmagok elemzésével a tudósok megtudták, hogy a gyenge üledékrétegek két időszakban keletkeztek: az egyik körülbelül 3 millió évvel ezelőtt, a pliocén középső meleg időszakában, a másik pedig nagyjából 15 millió évvel ezelőtt, a miocén klímaoptimum idején.

Ezekben a korszakokban az Antarktisz körüli vizek 3 Celsius-fokkal melegebbek voltak a mainál, ami kirobbanó algavirágzásokhoz vezetett. Ezek elpusztulásuk után gazdag és csúszós üledékkel töltötték fel az alattuk lévő tengerfeneket – így a régió hajlamos volt a földcsuszamlásokra.

“A későbbi hideg éghajlatok és jégkorszakok során ezeket a csúszós rétegeket a gleccserek és jéghegyek által szállított durva kavics vastag rétegei fedték” – mondta Robert McKay, a Wellingtoni Victoria Egyetem Antarktiszi Kutatóközpontjának igazgatója a Live Science-nek küldött e-mailben.

A régió múltbeli víz alatti földcsuszamlásainak pontos kiváltó oka nem ismert, de a kutatók megtalálták a legvalószínűbb bűnöst: a gleccserjég olvadása a felmelegedő éghajlat miatt. A Föld időszakos jégkorszakainak megszűnésével a jégtakarók zsugorodtak és visszahúzódtak, ami enyhítette a Föld tektonikus lemezeinek terhelését, és az izosztatikus visszapattanás néven ismert folyamat során felfelé pattantak vissza.

Miután a gyenge üledékrétegek megfelelő mennyiségben felhalmozódtak, az Antarktisz kontinentális felemelkedése földrengéseket váltott ki, amelyek hatására a csúszós rétegek tetején lévő durva kavics lecsúszott a kontinentális talapzat széléről – földcsuszamlásokat okozva, amelyek cunamikat szabadítottak el.

Az ősi óceáni hullámok nagyságrendje és mérete nem ismert, de a tudósok két viszonylag közelmúltbeli tenger alatti földcsuszamlást említenek, amelyek hatalmas szökőárakat generáltak és jelentős emberéleteket követeltek: az 1929-es Grand Banks cunami, amely 13 méteres hullámokat keltett és mintegy 28 ember halálát okozta Kanada Új-Fundland partjainál; és az 1998-as pápua-új-guineai cunami, amely 15 méteres hullámokat keltett és 2200 emberéletet követelt.

Mivel az antarktiszi tengerfenék alatt sok réteg üledék van eltemetve, és a szárazföld tetején lévő gleccserek lassan elolvadnak, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy – ha igazuk van abban, hogy a múltban a gleccserek olvadása okozta ezeket – a jövőben ismét előfordulhatnak földcsuszamlások és szökőárak.

“Ugyanezek a rétegek még mindig jelen vannak a külső kontinentális talapzaton – tehát “elő van készítve” további ilyen csúszások bekövetkezésére, de a nagy kérdés az, hogy az események kiváltó oka még mindig jelen van-e” – mondta McKay.

“Ugyanezek a rétegek még mindig jelen vannak a külső kontinentális talapzaton – tehát “elő van készítve” további ilyen csúszások bekövetkezésére, de a nagy kérdés az, hogy az események kiváltó oka még mindig jelen van-e” – mondta McKay.

“Az izosztatikus visszapattanást javasoltuk logikus lehetséges kiváltó okként, de lehet véletlenszerű meghibásodás, vagy az óceáni áramlatok éghajlattal szabályozott változása, amely a kontinentális talapzat kulcsfontosságú helyein az üledék erodálására hat, ami a lejtő meghibásodását kiválthatja. Ezt a jövőbeli tanulmányok során számítógépes modellek segítségével értékelhetnénk.”

Címlapképünk illusztráció.

Érdemes elolvasni:

• Az időutazó gyerekek Nike cipőben járnak?
• A hírhedt Philadelphia-kísérlet, és az igazság, ami mögötte van