Bemutatjuk a királyt, aki a Habsburg beltenyészet áldozata lett

II. Károly spanyol király. Forrás: Wikimedia Commons

A boncolás szerint a szíve akkora volt, mint egy borsszem; a tüdeje és a belei szétrothadtak; egy heréje volt, az is fekete, mint a szén.

A királyi vér megtartása volt a cél a Habsburgok számára, de 200 évnyi beltenyészet végül a történelem egyik legborzasztóbb egészségi állapotú királyához vezetett, emlékeztet a Daily Star.

II. Károly spanyol király kiváló bizonyítéka annak, hogy mivel jár, ha a tiszta királyi vérvonal megtartását fontosabbnak tartjuk az új vér behozatalánál.

A király 1661 novemberében született egy unokahúg és a nagybátyja „szerelmének” köszönhetően. Igazából szép teljesítmény tőle, hogy már hatéves korára sikerült túlélnie egy sort olyan betegséget, amelyek simán megölhették volna.

A himlőt, a rubeolát és a kanyarót mind elszenvedte a nyolc éves koráig járni sem tudó ifjú király. De végül így sem élt sokáig, néhány nappal 39. születésnapja előtt, 1700 novemberében halt meg.

A halála utáni boncolás során derült ki, hogy valójában mekkora gondok is voltak az egészségi állapotával.

A jelentés egészen hihetetlen összefoglalást adott. Mint a boncolást végző orvos írta: „a szíve akkora volt, mint egy borsszem; a tüdeje szétmarva; a belei rothadtak és üszkösek; egyetlen heréje volt, az fekete, mint a szén, és a feje tele volt vízzel.”

Az életéről szóló beszámolók sem hízelgőek

Will és Ariel Durant történészek így jellemezték az uralkodót: “Alacsony, sánta, epilepsziás, szenilis és 35 éves kora előtt teljesen kopasz. Folyamatosan a halál küszöbén áll.”

Testi fogyatékosságai közül az egyik legfurcsább, hogy hatalmas nyelve miatt nem tudta megrágni a saját ételét, és képtelenség volt megérteni, amit beszél.

“A király meglehetősen alacsony, sovány. De nem rossz alkatú, csak az arca csúnya; hosszú a nyaka, hosszú az arca, hosszú az álla és mintha felfelé hajlott volna. A Habsburgokra jellemző alsó ajak; nem túl nagy, türkizkék szemek, és finom arcbőr” – foglalta egyszer össze Millini pápai nuncius az uralkodó szóló leírásában.

A nuncius így folytatta: „A haja szőke és hosszú, és hátra van fésülve, hogy a füle szabadon maradjon. Nem tud egyenesen felállni, hacsak nem támaszkodik falnak, asztalnak vagy valami másnak.”

És a legdurvább rész csak ezután következett a pápai követ leírásában: „A teste éppoly gyenge, mint az elméje. Alkalmanként az intelligencia, az emlékezet és egy bizonyos elevenség jeleit mutatja, de nem következetesen. Általában lassúnak és közömbösnek tűnik, megdöbbent arcot vág.”