450 fej nélküli ‘vámpír’ sírját tárták fel Lengyelországban
Lengyelországban régészek feltártak egy “vámpír tömegsírt”. A levágott fejüket a lábuk közé helyezve, a szájukba pedig érméket téve mindent megtettek, hogy megakadályozzák, hogy ez a 450 “szörnyeteg” feltámadjon.
A lengyel folklór szerint a “Vjescik” (vámpírok) sápadt alakok, akik a holdfényes utcákon kísértenek, vérszomjasak, ősi kriptákban leselkednek, és alkonyatkor előbújnak, hogy gyanútlan lelkekre vadásszanak. Most azonban 450 feltételezett vámpír maradványait, valamint három kamrában elhelyezett csonthalmot tártak fel útépítő munkások egy 19. századi temető közelében, az északkelet-lengyelországi Luzino faluban, írja az Ancient Origins.
A 450 eltemetett holttestet azért nevezik “vámpíroknak”, mert mindegyik holttestet lefejezték, a koponyát a lábak közé helyezték, a szájukba pedig egy-egy érmét tettek. Ezek a jól ismert temetkezési gyakorlatok mind megelőző intézkedések voltak, amelyeket kifejezetten azért hoztak, hogy megakadályozzák az élőhalottak visszatérését a sírból, hogy rettegésben tartsák az élőket.
A vámpírok átkának semlegesítése
Maciej Stromski lengyel régész egy sajtóközleményben elmondta, hogy egy kutatócsoport számos példát talált a “sírból visszatérő halottakba vetett hitre”, amelyet szerinte “csak lefejezéssel lehetett megállítani”.
A Daily Mail cikkében Stromski elmagyarázza, hogy a 19. századi vidéki Lengyelországban bevett szokás volt a vámpírok lefejezése. Sőt, úgy hitték, hogy a szájba tett érme semmissé teszi a vámpír átkát, és megakadályozza, hogy visszatérjen a halálból, és a betegségét terjessze az élők között.
Dr. Stromski elmondta, hogy a halál utáni lefejezés ritka. A régész kifejtette, hogy az emberek úgy vélték, az elhunyt családtagjai, akik nem sokkal a vámpír temetése után haltak meg, szintén vámpírok lehettek. “Ezért a temetés után kiásták a sírt, és levágták az elhunyt fejét, amelyet aztán a lábak közé helyeztek.”
Lengyelországban olyan mélyen gyökerezett a vámpírok átkába vetett hit, hogy a régészek egy lefejezett nő maradványaira bukkantak, akinek “a keblén egy gyermek koponyája helyezkedett el”. Egy másik szélsőséges intézkedés az átok ellen már talán egyszerűbbnek tűnhet. Ugyanis a csontvázak mintegy 30 százalékánál “téglákat helyeztek a lábak, karok és fej mellé”.
A gonosz befalazása
Európa-szerte különböző módszereket dolgoztak ki a vámpírok visszatérésének megakadályozására. Néhány elterjedt gyakorlat közé tartozott, hogy az elhunyt személy teste közelében olyan tárgyakat helyeztek el, mint a fokhagyma, feszület vagy szenteltvíz. Más, jóval extrémebb módszerek közé tartozott a lefejezés, a hírhedt szívbe döfött karó, az “elátkozott” maradványok elégetése, valamint az acélrudak használata a vámpírok sírba szegezésére.
“Elfogyás”
A világ számos folklórjában a vámpír a tuberkulózisban, azaz “elfogyásban” szenvedők pontos személyleírása volt. Mivel a tuberkulózis tünetei, mint például a sápadt bőr, a vér köhögése és a lesoványodott megjelenés megegyeztek a néphitben a vámpíroknak tulajdonított tulajdonságokkal, az “elfogyásban” elhunyt személyekről gyakran úgy gondolták, hogy “vámpír átka” miatt haltak meg.
A vámpírlegendák és -hiedelmek eredete azonban a különböző kultúrákban eltérő volt, és Lengyelországban nem mindent ihletett a tuberkulózis. A 19. századi Lengyelországban a vámpírokat természetfeletti módon újjáéledt holttesteknek tekintették, akik visszatérnek a halálból. Ez az oka annak, hogy nem minden ilyen eset vezethető vissza a tuberkulózisra. A történelem feljegyzi, hogy az egyházi személyek az újszülöttek koponyáján megjelölt vámpírátkot azonosították, és nem azt hitték, hogy a vámpírizmus betegség, hanem azt, hogy a vámpírok keresztényellenes vérvonalakból születtek.
Érdemes elolvasni:
