A korabeliek kreativitása végtelen volt, amikor újabb és újabb gyilkolási módot kerestek, de ennél durvábbat nem tudtak kitalálni.
Nehéz lenne kegyetlenebb kivégzési módszert találni a kerékbe törésnél, amelyet a LADbible friss cikke mutat be.
Ahogy mondani szokták, ebben az életben csak dolog biztos: a halál és az adó. Azonban csak a halál ténye biztos, az már egyáltalán nem látható ilyen jól előre, hogy hogyan is fogjuk életünket veszíteni.
A legtöbben persze nem is igazán szeretünk ezen gondolkozni. De ha megválaszthatnánk, hogyan halunk meg, akkor egészen biztos, hogy ezt a módszert senki nem választaná.
Az Alexandriai Szent Katalin után Katalin kerekének is nevezett kerékbe törést előszeretettel használták a legsúlyosabb bűncselekményekben – például emberölésben vagy nemi erőszakban – bűnösnek talált elkövetők körében.
A kivégzésre váró elítélteket először megkötözve felvitték a nyilvános színpadra. A hóhérok ezután vették elő a főszereplőt, azaz a kereket, ami általában ugyanolyan volt, mint a fából készült kocsikon, csak volt egy vas pereme is. Sőt, gyakran még egy pengét is rátettek, hogy a sérülés még brutálisabb legyen.
A kereket ezután újra és újra ráejtették az emberre, a lábszárától felfelé, azzal a szándékkal, hogy a lehető legtöbb kárt és csonkítást okozzák. De figyelve arra, hogy egyelőre ne okozzanak tényleges halált.
Miután az elítélt nem bírta tovább, és életét vesztette, testét egy másik, fából készült küllős kerékbe fonták, amelyet aztán felállítva közszemlére tettek, hasonlóan mint a keresztre feszítéskor.
A brutalitás utolsó lépéseként pedig tüzet is gyújtottak a kerék alatt.
Mostanra valószínűleg mindenki meggyőződött arról, hogy ha megválaszthatná a halála módját, a kerékbe törés tényleg a legutolsó lenne a kívánságlistán.
Van, aki inkább egy bronzbikában főzött embereket
Szerencsére mára ez a módszer rég a múlté. Franciaországban például utoljára 1788-ban használták a kereket, bár Európa más részein és Dél-Amerikában egészen a 19. századig előfordult.
De nem csak a középkorban alkalmaztak felfoghatatlanul brutális kivégzési eszközöket.
Az úgynevezett bronzbikát a Kr. e. VI. században készítette egy görög feltaláló. Ez egy üreges, bronzból készült bika szobor volt, amelybe csapóajtót szereltek, és az elején speciális csövek voltak.
Az ötlet lényege az volt, hogy a kivégezni szándékozott személyt bezárják a bika belsejébe, és tüzet gyújtanak alatta. Így élve megfőzik, miközben a csövek a haldoklók gyötrelmes sikolyait bömbölő bikahangokká változtatják.
Szépséghiba, hogy a hagyomány szerint a bika első áldozata végül épp az alkotója lett.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
