Agyunk mérete és az éghajlatváltozás között van összefüggés

A klímaváltozás számos káros hatását ismerjük, de gondoltuk volna, hogy az agyunk mérete és az éghajlatváltozás között is van összefüggés?

Egy új tanulmány szerint az éghajlati feljegyzések és az emberi maradványok 50 000 éves időszakot felölelő elemzése során kiderült, hogy kapcsolat van a múltbeli klímaváltozások és az emberi agy méretének csökkenése között. A kutatás célja, hogy jobban megértsük, hogyan fejlődik és alkalmazkodik az ember a környezeti stresszre adott válaszként.

Az elmúlt 50 000 évben volt az utolsó jégkorszaki maximum, amelynek következtében az átlaghőmérséklet a késő pleisztocén végéig folyamatosan hidegebb volt. Ezt követően a holocénben az átlaghőmérséklet emelkedett, és így jutottunk el napjainkig.

“A közelmúltbeli globális felmelegedési tendenciák miatt kritikus fontosságú megérteni, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással van, ha van ilyen, az emberi agy méretére és végső soron az emberi viselkedésre”, írja a közzétett tanulmányában Jeff Morgan Stibel, a kaliforniai Természettudományi Múzeum kognitív tudósa.

A tanulmányban azt vizsgálták, hogy 298 “homo” agymérete hogyan változott az elmúlt 50 000 év során a globális hőmérséklet, páratartalom és csapadék természetes feljegyzéseihez viszonyítva. Stibel tíz különböző publikált forrásból szerezte be a koponyaméretekre vonatkozó adatokat, összesen 373 mérést végzett 298 emberi csonton 50 000 év távlatából. Az agyméretek becsléséhez olyan testméretbecsléseket is bevont, amelyeket a földrajzi régió és a nemek szerint kiigazított. A fosszíliákat aszerint sorolták csoportokba, hogy milyen régen éltek, és Stibel a kutatás során négy különböző fosszilis korszakot használt: 100 év, 5000 év, 10 000 év és 15 000 év, hogy segítsen figyelembe venni a kormeghatározási hibákat. Ezután összehasonlította az agyméretet négy éghajlati adatfelvétellel, köztük az Európai Antarktiszi Jégmagfúrási Projekt (EPICA) C-dómjából származó hőmérsékleti adatokkal. Az EPICA C-dómjában található jégmag több mint 800 000 évre visszamenőleg pontos méréseket ad a felszíni hőmérsékletről.

Az eredmények megmutatták például, hogy amikor az éghajlat melegebb lett, az átlagos agyméret jelentősen kisebb lett, mint amikor hűvösebb volt. A tudós leszögezi, hogy jelenlegi ismereteink szerint az agy az elmúlt néhány millió év alatt fajonként nőtt, de nagyon keveset tudunk más makroevolúciós trendekről.

A Homo agymérete jelentősen nagyobb volt a hűvösebb átlaghőmérsékletek idején, mint a melegebb hőmérsékletek idején a 100 éves és a 10 000 éves  időszakokban. Az elemzés általános mintát mutatott az agyméret változására a Homónál, amely a hőmérséklet emelkedésével és csökkenésével korrelál az éghajlatváltozással. Az emberek átlagos agymérete a holocén felmelegedési időszak alatt 10,7 százalékkal csökkent, ami jelentős zsugorodásnak számít.

“Úgy tűnik, hogy az agyméret változásai több ezer évvel az éghajlati változások után következnek be, és ez különösen hangsúlyos az utolsó jégkorszaki maximum után, körülbelül 17 000 évvel. Míg az akklimatizáció egyetlen generáció alatt bontakozik ki, és a természetes szelekció akár néhány egymást követő generáció alatt is végbemehet, addig a fajszintű alkalmazkodás gyakran sok egymást követő generációt vesz igénybe.” – magyarázza Stibel a tanulmányában.

“Még az agyméret kismértékű csökkenése is a ma élő embereknél olyan módon befolyásolhatja lényegesen a fiziológiánkat, amelyet még nem értünk teljesen” – érvel Stibel a tanulmányában.

Az elemzés kimutatta, hogy a páratartalom és a csapadék mennyisége is hatással volt az agy növekedésére. Bár a hőmérséklet jelentősebb tényező, gyenge összefüggést talált a szárazság és a kissé nagyobb agytérfogat között.

Továbbra is kérdéses, hogy pontosan mi okozza a Homo agyméretének eltéréseit. Az eredmények azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás összefügg az agyméretbeli különbségekkel, de úgy tűnik, hogy az éghajlat nem felelős az evolúciós eltérések egészéért.

“Az eredmények azt sugallják, hogy az éghajlatváltozás előre jelzi a Homo agyméretét, és az agy bizonyos evolúciós változásai a környezeti stresszre adott válaszok lehetnek” – zárja Stibel.

A tanulmány a Brain, Behavior and Evolution című folyóiratban jelent meg.

Tudományos szempontból az is érdekes, hogy nemsokára megfordulhatnak a Föld mágneses pólusai – mire lehet számítani?