A Tejútrendszer talán legrégebbi csillagaira bukkantak a galaxis közepén

Sok csillag, amely a világegyetem első milliárd évében született, már elpusztult és eltűnt. Néhányuk szupernóvában felrobbant, néhányuk más objektumokká változott. Azonban nem mindegyik korai csillag szűnt meg világítani. Néhányuk még mindig létezik, és a kutatók arról számoltak be, hogy felfedeztek egy populációt a Tejútrendszer magja körül, és ami még izgalmasabb, hogy hogyan mozognak.

A csillagászok a galaxisunk legidősebb csillagai után kutatva azokat a csillagokat keresik, amelyek nem “szennyezettek”. A legelső csillagok csak hidrogénből és héliumból álltak, és az összes többi elem ezekben a csillagokban jött létre.

Tehát egy alacsony fémtartalmú csillag, amely csak kis mennyiségben tartalmaz a héliumnál nehezebb elemeket, olyan csillag, amely nagyon régen keletkezett. Ezeket az objektumokat a Tejútrendszer síkjától távolabb könnyebb megtalálni. Könnyebb észrevenni őket, de a kutatócsoport szereti a kihívásokat, és galaxisunk legzsúfoltabb régiója, a középpontja felé vette az irányt.

“Ez elég nagy kihívás, mivel többnyire fiatalabb objektumok vannak ott, ezért nagyon hatékony szelekciós módszerre van szükségünk ahhoz, hogy megtaláljuk ezeket a csillagokat”, mondta Dr. Anke Arentsen, a Cambridge-i Egyetem munkatársa az IFLScience-nek. “Amin az elmúlt években dolgoztam, az ilyen csillagok valós mintájának összeállítása.”

Úgy gondolják, hogy a galaxis fejlődése során a középpont, vagyis “dudor” alakult ki először, így az idősebb csillagoknak ott kellett lennie. Az új munka különösen ezeknek a csillagoknak a csomópont körül történő mozgására összpontosít. Ez rengeteg kaotikus, sajátos pályán mozgó objektumot jelent a Tejútrendszer központi régiója körül, de szerencsére nem teljes a káosz. Van egy átlagos forgásuk, amely összhangban van a Tejútrendszer korongjának forgásával. Rendezetlen, de még mindig egy vonalba esnek a galaxis szinte összes többi csillagával.

Az adatok azt is mutatják, hogy pályájuk és interakcióik soha nem vitték őket túl messzire születési helyüktől. Szinte egész életüket a Tejútrendszer belső részén töltötték, és soha nem mentek 10 000 fényévnél messzebb a középponttól. A Nap 26 000 fényévre van tőlük.

“Valójában azt látjuk, hogy a legtöbben ott maradnak. Gyakran kérdezik meg tőlem: ‘Ezek a csillagok csak átutazóban vannak? Nagyon elliptikus pályán vannak, és egy kis időt töltenek a belső részeken?’ Azt találtuk, hogy ott maradnak” – mondta Dr. Arentsen.

A tanulmányt ezen a héten mutatták be a Cardiffi Egyetemen megrendezett National Astronomy Meeting 2023 konferencián.

Érdemes elolvasni:

• Nevetséges összeget fizet a NASA az egy évre Mars-bázisra zárt önkénteseknek
• Lehet, hogy 50 éve véletlenül elpusztítottuk az életet a Marson