Tudtad? Saját gyermekeiket rutinszerűen gyilkolták a kora újkori Nyugat-Európában

Egészen megdöbbentő témát feszeget egy kanadai professzor, aki a kora újkori Európában elkövetett gyermekgyilkosságokról írt új könyvében. 

Dr. Gregory Hanlon, francia származású kanadai történészprofesszor és viselkedéstörténész új könyve szerint történelmileg Olaszországban, Franciaországban és Angliában a házaspárok “rutinszerűen ölték meg gyermekeiket”, hogy kontrollálják az “erőforrásaikat és fenntartsák társadalmi státuszukat”.

A londoni Routledge kiadó gondozásában megjelent, “Death Control in the West 1500-1800: Sex Ratios at Baptism in Italy, France and England” (magyarul Halálellenőrzés a Nyugaton 1500-1800 között: Nemi arányok a kereszteléskor Olaszországban, Franciaországban és Angliában) címmel ez a felkavaró új könyv azt vizsgálja, hogy hány csecsemő életét vették el anélkül a saját szüleik, hogy a gyilkosokat megvádolták volna.

Dr. Hanlon, aki a Dalhousie Egyetem kutatóprofesszora, azt írja, hogy a nyugati történészek tévesen vezették le a csecsemőgyilkossági statisztikákat olyan büntetőperek jegyzőkönyveiből, amelyekben terhes anyák, vagy férjüktől eltérő férfi által megtermékenyített házas nők eltitkolták terhességüket. Hanlon ezzel szemben azt állítja, hogy a nem kívánt gyermeket kihordó terhes nők általában “egyedül vagy női bűntársakkal együtt ölték meg újszülöttjeiket”.

Az új kutatás szerint a szülés utáni abortusz gyakorlata olyannyira elterjedt volt, mindenhol, hogy a házas nők még a papok, bábák, szomszédok és barátok előtt sem titkolták el nem kívánt terhességüket.

Keresztelés

Az író kritikája a történelmi gyermekgyilkosságokkal kapcsolatos korábbi kutatásokkal szemben az, hogy azok soha nem fókuszáltak a születés után azonnal keresztelésre vitt csecsemők nemi arányaira, írja az acient-origins.com. Ezek a feljegyzések a könyv szerint megdöbbentő kiugrásokat mutatnak a fiúkeresztelésekben éhínségek vagy betegségek után, ami felveti a jogos kérdést:

“Hol a fenében vannak a lányok?”

A történelmi keresztelési anyakönyvek és az Olaszországban, Franciaországban és Angliában készült egyházi összeírások tanulmányozásával Hanlon csapata közös gyermekgyilkossági mintákat mutatott ki Európa “katolikusok, kálvinisták és anglikánok” által uralt régióiban. Az új kutatás szerint például a vidéki Toszkánában a gyermekgyilkosság áldozatai “az összes élveszületés akár egyharmadát is kitették”.

Férfi/nő kell a házba!

Az észak-olaszországi Palma városában azonban Laura Hynes Jenkins kutató azt találta, hogy a munkásosztálybeli szülők “a lányokat részesítették előnyben a fiúkkal szemben”. Sőt, a XVII. századi vidéki Toszkánában a szülők “úgy tűnt, hajlandóak feláldozni egy gyermeket, ha az iker volt, és inkább csak az egyik újszülöttet tartották meg”.

A franciaországi Villeneuve-sur-Lot város felsőbb osztályaiban is megfigyelhető volt ez a történelmi tendencia, hogy 1650 után csak a lánygyermekeket ölték meg. A kutatásban közreműködő Dominic Rossi szerint az alacsonyabb státuszú családok “akkor adták férjhez a lányaikat, amikor a gazdasági körülmények lehetővé tették számukra, hogy hosszú távú terveket készítsenek a társadalmi mozgásra”. Hasonlóképpen, a felsőbb osztálybeli szülők a vidéki Mézinben is “egyértelműen előnyben részesítették az újszülött férfiak megtartását” – írta a szerző, Evan Johnson.

Szemet hunytak a hatóságok is

felvetődik a kérdés, hogy hol voltak ilyenkor a bűnüldöző szervek? Erre a válasz viszonlyag egyszerű: a csecsemőgyilkossági bűncselekményekre adott laza büntetőintézkedések fékevesztett társadalmba torkollott. A bíróságok nem tekintették bűncselekménynek a gyermek elhagyását, és “szinte kizárólag” egyedülálló anyák ellen jártak el, de csak akkor, ha szándékosan ölték meg az újszülöttet.

“A csecsemőgyilkosság gyilkosság”

– mondja Hanlon, de történelmileg az emberek ezt a fajta gyilkosságot nem tekintették bűncselekménynek, és “az élet kellemetlen részeként” kezelték.

Az új könyv azt vizsgálja, hogy a családok hogyan fogadták el a “szelektív csecsemőgyilkosság” rendszerét az erőforrásokkal való gazdálkodás és a társadalmi státusz megőrzésének eszközeként. A mai mércével mérve azonban talán a legmegdöbbentőbb megállapítás az, hogy

Hanlon arra a következtetésre jutott, hogy “a gyermekgyilkosság korántsem korlátozódott az alsóbb osztályokra vagy csak a lányokra”, és könyvében elmerül abban, hogy a történelmi gyermekgyilkosságok hogyan befolyásolták a népességszámot. A könyv tanulsága az, hogy a gyermekgyilkosság, a gyermek megölése tragikus és összetett kérdés, amely a különböző régiókban és körülmények között nagymértékben eltérhet, és úgy tűnik, hogy a gyermekgyilkosság felgyorsult a nehéz időkben.

Ahogy arról már korábban írtunk: Teljes kamu, hogy VIII. Henrik nőfaló feleséggyilkos volt?