Alagsori átalakítás során leltek rá a 18 szintes földalatti városra

1963-ban egy alagsori átalakítás során egy különleges régészeti leletre bukkantak: a 20 000 lakosú Derinkuyu földalatti városára.

A törökországi Derinkuyu városában egy fickó kalapáccsal esett neki pincéjének, és sokkal több renoválni valót talált, mint amire számított. A fal mögött ugyanis egy alagutat fedezett fel, amit további alagutak követtek, amelyek végül rengeteg termet és kamrát kötöttek össze. Egy hatalmas földalatti építményről volt szó, amelyet jóval a végzetes kalapácsütés előtt elhagytak lakói, számolt be a The Archaeologist.

A névtelen személy egy gigantikus földalatti várost fedezett fel, amely 18 emeletes, 76 méter mély, és elég nagy ahhoz, hogy 20 000 embernek adjon otthont. Ki építette és miért? Ki hagyta el, mikor és miért? A válaszokat a történelem és a geológia fogja megadni.

Sokáig nem volt ‘szem előtt’ a város

Kappadókia térsége hihetetlenül sziklás. Derinkuyu Kappadókiában található, a törökországi, sziklás domborzatáról és számos “tündérkéményéről” híres területen. A tufa eróziója hozta létre ezeket a hatalmas kőépítményeket. Annak ellenére, hogy ez vulkáni hamuból keletkezett kőzet, amely a terület nagy részét borítja, nem túl tartós.

A helyiek évezredek óta a puha kőzetbe véstek földalatti lakóhelyeket, raktárakat, templomokat és menedékhelyeket, mindezt a szél és az eső hatására. Kappadókiában több száz földalatti ház található, amelyek közül nagyjából 40 legalább kétszintes. Viszont sem olyan nagy vagy ismert, mint Derinkuyu.

A történelmi feljegyzésekben nem sok egyértelmű információ található Derinkuyu eredetéről. A komplexum legrégebbi részét i. e. 2000 körül áshatták ki a hettiták, akik akkoriban uralták a területet, vagy talán i. e. 700 körül a frígiaiak. Egyesek azt állítják, hogy a várost a i. sz. századok elején a helyi keresztények építették. Bárkik is voltak, remek mmunkát végeztek. Bár a barlangbeomlás jelentős kockázatot jelent, a puha szikla miatt az alagútépítés nagyon egyszerű. Ezért jelentős támpillérekre van szükség. Derinkuyuban még soha egyetlen padló sem omlott be.

A földalatti létesítményről két dologról lehetünk meggyőződve. Amint azt például a város belülről való lezárására használt gördülő kövek bizonyítják, a kolosszális erőfeszítés fő célja az lehetett, hogy elrejtőzzön a megszálló csapatok elől. Másodszor, a komplexum legutóbbi bővítései és átalakításai, amelyek egyértelműen keresztény jellegűek, a i. sz. 6-10. századból származnak.

A várost összesen több mint 15 000 akna szellőztette, amelyek többsége körülbelül 10 cm széles volt, és a város első és második emeletéig nyúltak. Ez biztosította, hogy egészen a nyolcadik szintig elegendő légáramlás legyen. A lakó- és alvóhelyiségek így a legfelső szinteken helyezkedtek el, hiszen ott volt optimális szellőzés. Az alsó szinteken volt egy tömlöc, valamint elsősorban raktározásra használták azokat.

A kettő között voltak olyan területek, amelyeket különböző dolgokra használtak, többek között borsajtolónak, állattartásra, kolostornak és kisebb templomoknak. A hetedik szinten található kereszt alakú templom a legismertebb.

Érdemes elolvasni:

• A Biblia legendás városát valójában egy aszteroida pusztíthatta el
• Éld át a török háborúk világát – hadijátékok a nyár folyamán