Kiderült, miért karddal és tükörrel temették el ezt a nőt 2000 évvel ezelőtt
Valamikor az i. e. első század első felében egy titokzatos személyt temettek el egy Anglia partjainál lévő kis szigeten, egyedülálló sírmelléklettel együtt. A holttestet csak 1999-ben fedezték fel, ám a kard és a tükör jelenléte, amelyek közül előbbi jellemzően férfi, illetve utóbbi női sírokhoz társított tárgyak, zavarba ejtette a kutatókat az eltemetett nemét és személyazonosságát illetően.
Sajnos maga a csontváz erősen sérült, így abból nem lehet megállapítani, hogy az elhunyt férfi vagy nő volt-e. A Scilly-szigeteken található ősi temetkezési helyet újra felkeresve azonban a kutatóknak most sikerült megállapítaniuk, hogy a megmaradt fogzománc elemzése alapján a sír lakója valóban nő volt, írja az IFLScience.
Miután ezt a rejtélyt tisztázták, a kutatók a sírmellékletek által felvetett kérdésekkel küzdenek. Nemcsak a régió leggazdagabban berendezett temetkezése ez, de a harci tárgyak, köztük egy kard, egy pajzs, és egy tükör kombinációja Nyugat-Európában egyetlen más vaskori sírban sem fordult elő.
A fegyverekkel kapcsolatban a tanulmány szerzői azzal kezdik, hogy megvizsgálják “a legegyszerűbb értelmezést, amely szerint ezeket azért helyezték a sírba, hogy jelképezzék, hogy a nő részt vett a háborúban, talán éppen ezekkel a fegyverekkel.”
Egy kis szigetközösségben egyértelműen előnyös volt, ha minden munkaképes egyén fegyverrel tudna hozzájárulni települése védelméhez, ha azt megtámadnák. Ilyen körülmények között a harci képességek mindkét nemnél felértékelődtek.
Lehet, hogy a nő egy védőszent volt?
Első látásra ez megmagyarázná, hogy miért temettek el egy vaskori nőt karddal és pajzzsal. A tanulmány szerzői azonban rámutatnak, hogy más Scilly-szigeteki nőknél nem találtak hasonló sírfelszerelést, ami felveti a kérdést, hogy miért éppen ez az egyén részesült ebben a különleges bánásmódban.
Ez értelmet nyer, ha kiemelkedő szerepe volt a más közösségek elleni rajtaütésekben, vagy vezető szerepet játszott a rajtaütések szervezésében, valamint a települése védelmében.” Elismerve, hogy elméletük némileg feltételezés, azt mondják, hogy “a fegyverek elhelyezése a sírjában azt is jelenthette, hogy a halála után is harci vagy védelmi szerepet szántak neki, közössége természetfeletti őrzőként tekinthetett rá”.
A tanulmány szerzői a bronztükörrel kapcsolatban megjegyzik, hogy a tárgyat heliográfiai jelzésekre használhatták, ami a villogó fény kommunikációs formaként való használatára utal. “Ez egy szigetközösség számára értékes lehetett a szomszédos szigetekkel és a tengeren közlekedő hajókkal való kommunikációhoz.”
Ezt az elméletet továbbgondolva kifejtik, hogy az ősi asszony a tükör segítségével tervezhette és irányíthatta a más közösségek elleni rajtaütéseket vagy saját faluja védelmét.
“Eredményeink segítségével teljesen újraértelmezhető ez a szertartás, és a nővel eltemetett tárgyak. Bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a vaskori Scilly-szigeteken egy nő vezető szerepet játszott a hadviselésben”, magyarázta a tanulmány szerzője, Dr. Sarah Stark közleményében.
“Ez arra utalhat, hogy a nők részvétele a portyázásban és más típusú erőszakban sokkal gyakoribb volt a vaskori társadalomban, mint azt korábban gondoltuk, és ez lehet az alapja annak, hogy később olyan vezetők, mint Boudicca is léteztek.”
A tanulmány a The Journal of Archaeological Science című folyóiratban jelent meg.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
