Egy 150 millió éves teknős teljes fosszíliáját fedezték fel Németországban

Ez az első olyan jura kori tengeri teknős fosszíliája, amely a mai napig teljes koponyával, páncéllal és négy végtaggal rendelkezik.

Németországban egy hihetetlenül jó állapotban fennmaradt jura kori tengeri teknős fosszíliáját tárták fel. Ez az első olyan példány, amelynek a teljes koponyája, páncélja és mind a négy végtagja megvan. A hatalmas fejű tengeri teknős a 150 millió évvel ezelőtt Európát elborító trópusi tenger sekély vizein úszhatott – írja az IFLScience.

Szerte a világon néhány rendkívül fontos fosszilis lelőhely létezik. Ezekről a helyekről a tudósoknak olyan minták állnak rendelkezésére, amelyek segítenek meghatározni mindenféle információt az ősi lények egykori életéről az ősi Föld szárazföldjén és tengerein.

A délkelet-németországi Painten közelében található Torleite Formáció épp egy ilyen hely. Egy aktív kőfejtő, amely több száz fosszilis jura kori tengeri élőlénynek is otthont ad: teknősöknek, krokodiloknak, halaknak, sőt olyan óriási tengeri hüllőknek is, mint az ichtioszauruszok és a pleziosauruszok.

A tudósok 2014-ben itt fedezték fel a Solnhofia parsonsi nevű teknősfaj új, mintegy 150 millió éves példányát. Ez a terület a Franconia-Alb néven ismert, és nagy mennyiségű tengeri üledékes kőzetet tartalmaz az alsó- és felső jura korból.

Azt a területet, ahol a teknőspéldányt találták, csak az elmúlt 20 évben kezdték el vizsgálni, azóta pedig a különböző rendszertani csoportokba tartozó példányok sokaságát találták itt meg. A példányok változatossága arra engedte következtetni a tudósokat, hogy ez a terület valaha kapcsolatban állt a nyílt tengerrel.

Az új példány kivételesen jó állapotban van, teljes koponyája és csontváza is látható. “A páncél méretéhez képest a koponya nagyon nagy, a páncél (héj) hosszának körülbelül 40%-a” – írják a szerzők a tanulmányban.

Ez az első olyan fosszília, amely teljes koponyával, páncéllal és csaknem teljes végtagokkal rendelkezik, és csupán a második ebből a fajból, amelyet úgy találtak meg, hogy a fej és a hátsó végtagok természetes helyzetükben vannak. Ez segít a csapatnak jobban megérteni a teknősök viselkedését.

A kutatócsoport úgy véli, hogy a teknős uszonyainak a mélytengeri teknősök merev uszonyaitól való eltérése arra utal, hogy ez a példány nem teljesen pelágikus (nyílttengeri) életmódot folytatott, és így nem töltött túl sok időt ott a nyílt tengeren. Ehelyett a kutatók szerint az uszonyok kialakulása a farokhossz különbségével együtt azt sugallja, hogy e teknős ökológiája inkább a sekély vizű, part menti tengeri fajokhoz illeszkedett.

A tanulmány a PLOS ONE folyóiratban jelent meg.

Érdemes elolvasni:

• 24 éve kihaltnak hitt madarat találtak meg újra
• Ilyen volt a történelem talán legrégebbi társasjátéka