A tudósok egyre többet foglalkoznak olyan élőlények kutatásával, amelyek képesek extrém hosszú ideig is elélni. Arra kíváncsiak, hogy mi az a génjeinkben, ami az elkerülhetetlen halál felé sodor minket. Az új felfedezések érdekesek, és sokat elárulnak a mutációkról, illetve a gombafélék működéséről is.
A fonalas gombák olyan gombafélék, amelyek vékony szálakban nőnek. A gyökérszerű képződményükben valahogyan megakadályozzák a mutációk kialakulását. A Wageningen Egyetem kutatói erre a következtetésre.
A hosszú életüket nagyjából végig két sejtmaggal élik le. Ezek a sejtmagok külön-külön a kromoszómák felét tárolják. Csak a spóratartólemezekben, a spórák képződése előtt következik be az aszexuális reprodukció — írja a Science Alert. A sejtmagok egyikében fellépő mutáció kellő elterjedés mellett akár a gomba reprodukcióját is meg tudja akadályozni.
Ezt a fajta agresszív növekedést, mikor egy sejt az egész organizmus túlélése fölé helyezi saját túlélést általában rákként szoktuk ismerni. Ez sok esetben az élőlény pusztulásához vezethet, hiszen a rákossejtek felemésztik az organizmus túléléshez szükséges nyersanyagait.
A hosszú életű gomba
A hosszú életű gombák sejtjei másként osztódnak, mint mondjuk a penészé vagy más gyorsan növekvő gombaféléké. Az előbbiek egy speciális technikát alkalmaznak arra, hogy kiszűrjék az önző mutálódott sejteket. Ezzel elkerülik a hosszú életük alatt a mutáns sejtek felhalmozódását.
A sejtek felülvizsgálatára egyenként kerül sor, így a gyors növekedés nem lehetséges. Ezzel viszont minden sejt nagyjából felülvizsgálatra kerül, így a mutáns sejteket kiszűrik. Minden sejtmag folyamatosan teszteli a másikat, hogy tudnak-e fuzionálni. Ha nem tudnak, az azt jelenti, hogy az egyik sejtmagnak valami baja van. Ha nem tud fuzionálni, akkor reprodukálódni sem tud, ezzel vége az adott sejtmag lehetőségeinek.
A hosszabb élet és a több sejt alapján azt feltételeznénk, hogy a rákszerű sejtosztódás gyakoribb a hosszabb életű vagy nagyobb élőlényeknél, de ez abszolút nincs így. Megfigyelések alapján, a nagytestű állatoknál például a rákos megbetegedés esélye relatíve kicsi. Ezek az élőlények különböző trükköket alkalmaznak, hogy a rákossejteket kiszűrjék. Ezt Peto paradoxonjaként ismerjük, de a tudósok még nem találtak tökéletes magyarázatot.
Az egyik magyarázat, hogy a hosszabb életű állatok sejtjei lassabban osztódnak, így sokkal kevesebb lehetőség van hibás sejtek létrehozására. Ezenkívül, a sejtek is kevésbé rongálódnak a kevesebb osztódás miatt, így megint csak csökken a hibás sejtek száma.
Mivel a rákossejtek a nyersanyagok felemésztésével károsítják igazán a gazdatestet, így a nagyobb test előnyt jelent, hiszen a ráknak több idő kell a pusztításhoz. Azonban, a rákossejtek önmagukban is hibásak, gyorsan osztódnak, ezáltal sok mutációs lehetőséget teremtenek. Az egyik hipotézis szerint a nagyobb állatok esetében a tumorok saját tumort növesztenek, amelyek képesek elpusztítani az elsődleges tumort. Ez is egy lehetséges magyarázata a hosszú életnek.
A gombák esetében annyira nem releváns a hosszú élet titkainak kutatása, hiszen egy teljesen más életforma, mint az ember. Azonban, maga a kérdés lenyűgöző, és a megfejtések talán segíthetnek az emberi élet meghosszabbításában is.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
