Bár Mao Ce-tung uralma alatt rengeteg szörnyűség érte a népet, nem minden ötlete volt rossz szándékú. 1958-ban a „négy kártevő” kampány, amelyben megpróbálták kiirtani az ország területén a legyeket, szúnyogokat, patkányokat és verebeket. Az egyetlen dolog, amire nem számítottak, és ekkoriban még sokan nem foglalkoztak vele, hogy a természet egy törékeny rendszer, amelyből egy hiányzó láncszem is hatalmas gondokat tud okozni.
Kína első nagyszabású terve a reformokra az úgy nevezett „nagy ugrás” volt. Ennek a gazdasági és társadalmi mozgalomnak a célja Kína sebes iparosítása volt. Minden a vas- és acéltermelés érdekeit szolgálta. Végül a mozgalom Kína történetének legnagyobb éhínségéhez vezetett 1959 és 1962 között: ez volt a „három nehéz év.”
A program egyik első lépése a „négy kártevő” kampány volt, amelynek keretein belül ki akarták irtani a legyeket, patkányokat, szúnyogokat és verebeket. A program jól megmutatja, hogy mennyire keveset tudtak akkoriban még az ökoszisztémák működéséről. Mint nem sokkal később kiderült a verebek kiirtása jelentős problémákat okozott. Míg a szúnyogok maláriát terjesztettek, a rágcsálók pestist, a legyek nagyon elszaporodtak, addig a verebek csak a mezőgazdasági termékeket dézsmálták. Úgyhogy mindnek mennie kellett.
Irtani a verebeket
Úgy számolták, hogy egy veréb évente két kilogramm takarmányt eszik meg évente. Ez hatalmas kiesés volt a párt szemében, úgyhogy a verebek fészkeit elkezdték tönkretenni. A kis madarakat megölték, míg az emberek hangoskodással tartották távol a madarakat a fészkeiktől, hogy kifáradásban meghaljanak. Ezenkívül még le is lőttek jó pár példányt. A program sikeres volt, és a verebek a kihalás szélére kerültek Kínában.
Bár annyi veréb megmenekült és el tudott bújni, hogy a későbbiekben újra el tudjanak szaporodni, rövid távon a verebek gyakorlatilag kihaltak Kína területén. Viszont 1960-ban Tso-hsin Cheng ornitológus felhívta a párt figyelmét arra, hogy a verebek nem csak a mezőgazdasági termékeket eszik meg, hanem rengeteg rovart is. Bár a terv a mezőgazdasági termelés növelése volt, a lecsökkent veréb populáció a rovar populáció megnövekedéséhez vezetett. A legnagyobb gondot a sáska populáció elképesztő növekedése volt, ami kombinálva áradásokkal és szárazsággal a mezőgazdasági termelés drasztikus visszaeséséhez vezetett.
Bár nem ez volt az egyetlen ok a „három nehéz év” mögött, de jelentősen hozzájárult annak súlyosbításához. A „nagy ugrás” végül nem sikerült annyira nagyra, ha nem vesszük figyelembe a halálozási arányt. Ugyanis a „nagy ugrás” olyan sok problémát okozott, hogy a programnak köszönhetően 20-30 millió ember halt éhen, és a világtörténelem egyik legnagyobb éhínségéhez is vezetett.
Úgyhogy a „nagy ugrás” végül elvezetett a kulturális forradalomhoz, amellyel a Kínai Kommunista Párton belüli ellentéteket akarta csillapítani Mao. De még mielőtt az új program elindult volna, a verebek lekerültek az ellenségek listájáról, helyettük pedig felkerültek a listára a poloskák.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
