Egyetlen dinoszaurusz tolla vezetett fontos felfedezéshez
Egy egyszerű toll áll azon új tanulmány középpontjában, amelyben paleontológusok kimutatták, hogy a tollas dinoszauruszok és a modern madarak még jobban hasonlítanak egymásra, mint gondoltuk.
A dinoszauruszok megkövesedett tollainak korábbi tanulmányai azt sugallták, hogy a modern madarakétól eltérő fehérjeösszetételűek voltak. Úgy gondolták, hogy az ősi dínók tollazata több alfa-keratin fehérjéből állt, ami sokkal kevésbé tette merevvé a tollakat, mint a mai madarak béta-keratinban gazdag ‘borítása’. A merevebb tollak pedig jobban segítik a repülést, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Egyes kutatók azonban megkérdőjelezték, hogy ezek a fosszíliák pontosan tükrözik-e azt, hogy milyenek voltak a tollak abban az időben, vagy a fehérje összetételét befolyásolta-e a megkövesedés.
Sokkal ősibb a mai madarak tollazata?
A University College Cork, a Linyi Egyetem és a Stanfordi Synchrotron Radiation Lightsource tudósaiból álló kutatócsoport felfedezte, hogy a dinoszauruszok tollainak fehérjeösszetétele valójában nagyon hasonló a mai madarak tollához, ami arra utal, hogy a modern tollak összetétele sokkal korábban keletkezhetett, mint azt korábban gondolták.
A kutatók röntgen- és infravörös fénytechnológiával kombinálták a 125 millió éves Sinornithosaurus, egy tollas dinoszaurusz, a Confuciusornis, egy korai madár, és egy 50 millió éves tollak elemzését. Olyan kísérleteket is végeztek, amelyekben szimulálták azt a hőt, amelynek a tollak a megkövesedés során ki voltak téve.
Az eredmények azt mutatták, hogy bár az ősi tollak tartalmaznak alfa-keratint, az valószínűleg eredetileg nem volt jelen. A csapat béta-keratin nyomaira bukkant, ami azt jelzi, hogy az alfa-keratin valószínűleg a béta- lebomlásával keletkezett a fosszilizálódási folyamat során az extrém hőhatás miatt, amelynek a fosszíliák ki vannak téve.
“Kísérleteinkkel most már megmagyarázhatjuk ezt a furcsa kémiai folyamatot a fosszilizáció során bekövetkező fehérjebontás eredményeként”, magyarázta Tiffany Slater, a tanulmány vezető szerzője.
Tehát, bár egyes fosszilis tollak valóban megőrzik az eredeti béta-fehérjék nyomait, más fosszilis tollak károsodtak, és hamis narratívát adtak nekünk a tollak evolúciójáról.
A béta-keratin bizonyos nyomokban való jelenléte szintén segít megoldani azt a vitát, hogy vajon a fehérjék ilyen hosszú időn keresztül megőrizhetők-e. A kutatók azt javasolják, hogy emiatt a paleontológiának a fosszíliák és a bennük lévő biomolekulák “holisztikusabb” elemzése felé kellene elmozdulnia.
“Az ősi biomolekulák nyomai egyértelműen több millió évig fennmaradhatnak, de nem lehet szó szerint olvasni a fosszíliákat, mert még a látszólag jól megőrződött fosszilis szövetek is megfőttek és összenyomódtak a fosszilizáció során”, mondta Maria McNamara, a vezető szerző.
Új eszközöket fejlesztünk ki, hogy megértsük, mi történik a megkövesedés során, és feltárjuk a fosszíliák titkait. Ezáltal betekintést nyerhetünk a fontos szövetek és biomolekuláik evolúciójába.
A tanulmány a Nature Ecology & Evolution című folyóiratban jelent meg.
Érdemes elolvasni:
