Sugárzó szépség: A múlt elfeledett radioaktív kozmetikumai és termékei

A kozmetikumok káros hatásaira csak nemrégiben kezdtünk el felfigyelni igazán. A múltban az ólom, higany vagy arzén kifejezetten gyakorinak bizonyult a kozmetikumok világában. A radioaktivitás felfedezése is egészen új piacokat nyitott meg a gyártók előtt. A ragyogást, csillogást és sugárzó szépséget talán túlságosan is komolyan gondolták.

1933-ban jelent meg a piacon egy csoda krém, amely tudományos alapokra alapozva biztosította volna az örök szépséget. Elvileg feszesebbé tette a bőrt, javította a keringést, segített a zsír csökkentésében. Csodálatos szer volt ez a kozmetikum Radithor névvel, amely a benne található tóriumról és rádiumról kapta a nevét.

Ma már egyértelmű, hogy radioaktív terméket nem érdemes viselni, de akkoriban ez még nem volt ennyire egyértelmű. Mielőtt az emberek elkezdtek félni a radioaktivitástól, előtte inkább értékelték a benne rejlő energiát. A probléma, hogy a feltételezéseknek semmilyen tudományos alapja volt. A szerek hatástalansága ellenére tovább árusították őket, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek — írja  CNN.

Radioaktív termékek

A radioaktív esszenciát igyekeztek mindenbe eljuttatni: szájfényekbe, púderekbe, szappanokba, borotvapengékbe, energiaitalokba, sőt még az óvszerekbe is. Gyakorlatilag mindenről gondoskodtak, hogy egy vásárló se élje túl a termékek használatát.

Az első ilyen termékeket az 1900-as évek elején tették a boltok polcaira. Bár az orvostudományban a radioaktivitás elképesztően hasznosnak bizonyult, ez a kozmetikumokról már nem mondható el. Annyira sikeresek voltak ezek a termékek, hogy még a nem radioaktív termékek is azt állították magukról, hogy azok.

Természetesen egészen gyorsan kiderült, hogy a radioaktivitás annyira nem egészséges. A krémek még egész biztonságosak voltak, mert a radioaktivitási szintjeik egészen alacsonyak voltak. Ezek inkább csak trükkök voltak, amelyek semmit sem használtak, magyarán átverés. Azonban voltak egyéb termékek, amelyek már jóval veszélyesebbek voltak. Ilyen volt például az energiaital, amely desztillált víz volt benne feloldott rádiummal. Elfogyasztva már nem volt annyira ártalmatlan a sugárzás. Ezeket a energia italokat a cukorbetegségtől kezdve egészen az impotencia gyógyításáig mindenre használták.

Ezek az energiaitalok egészen biztosan nem segítettek az előbb említett problémákon, de előokozni őket már sokkal inkább. 1932-ben életét vesztette a radioaktív energiaitalok legnagyobb támogatója Eben Byers, a híres atléta. Byers napi három üveg rádiumos italt fogyasztott el. Az ital annyira jó volt, hogy leesett az álla, mármint szó szerint. Nagy szerencsének bizonyult, hogy a legtöbb embernek ezek a termékek elérhetetlen áron voltak árusítva.

A rádium lányok esete is híres. Ők azok a nők voltak, akik a gyárakban dolgoztak, hogy előállítsák a rádiummal dúsított termékeket. Az ecsetek végét a szájukkal egyenesítették ki, amivel rengeteg rádiumot sikerült elfogyasztaniuk munkájuk során. Sokuk hasonlóan járt, mint Byers.

Végül 1938-ban ért véget a sugárzó móka, mikor a törvények előírták, hogy a termékek összetevőit és hatását közölni kell a csomagoláson. A radioaktív termékek így már nem tudtak csodákkal érvelni használatuk mellett. Némely termék túlélte az új törvényeket, habár radioaktív anyagokat már nem tartalmaznak.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Maja sírra bukkantak szállodaépítés közben
• Mit keres egy biciklis faragvány egy több ezer éves indiai templomon?