Őrület: a Hold felszínére akarnak óriásteleszkópot építeni?

Építettünk teleszkópokat a hátsó kertjeinkben és magasan a távoli hegyekben, sőt, még az űrbe is indítottunk teleszkópokat. Technológiánk minden egyes fejlődésével elképesztő és meglepő új felfedezéseket tettünk az univerzumról. Mi legyen tehát a következő előrelépésünk az obszervatóriumok terén? Az arXiv-on megjelent új tanulmány alapján jó választás lehet a Hold felszíne.

A teleszkópok elhelyezése a Holdon nem új ötlet. A NASA már finanszírozta a Holdkráter-rádióteleszkóp (Lunar Crater Radio Telescope, LCRT) feltáró támogatását. Az Apollo-küldetések során az űrhajósok retroreflektorokat helyeztek el a Holdon, hogy a csillagászok milliméteres pontossággal meg tudják mérni a Hold távolságát. A Universe Today beszámolója szerint a szerzők több ismert elképzelést foglalnak össze, és egy új koncepciót is bemutatnak, amelyet hiperteleszkópnak neveznek.

Míg a Hold túlsó oldalán elhelyezett rádióteleszkópok, mint például az LCRT talán a legnépszerűbb javaslat, a többi között szerepel a Life Finder Telescope At Lunar Poles (LFTALP), amely egy 6,5 méteres teleszkópokból álló, az exobolygók légkörének tanulmányozására összpontosító rendszer lenne. Emellett ott van a Lunar Optical UV Explorer (LOUVE), amely a fényes ultraibolya objektumokra összpontosít.

A probléma mindezekkel a javaslatokkal az, hogy egy olyan szintű építési készséget igényelnek, amely még a Földön is kihívást jelentene. A Holdon tömbobszervatóriumok és hasonlók építésének gondolata nagyra törő cél, de jelenleg messze meghaladja technikai képességeinket. A szerzők ezért egy valamivel egyszerűbb ötletet javasolnak. Egy egyszerű optikai teleszkópot, amely kihasználná a holdi terep adottságait. Egy optikai távcső teljesítménye nagyban függ a főtükör méretétől és a távcső fókusztávolságától. A Földön a fókusztávolság több tükörrel növelhető.

Egy hiperteleszkóp egy kráterben elhelyezett tükörcsoportot használhatna főtükörként. A teleszkóp detektorjait ezután egy kábelen lehetne felfüggeszteni, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Arecibo Obszervatórium detektorai is a tányér fölé lettek felfüggesztve. Mivel a tükröknek nem kellene nagyoknak lenniük, sokkal könnyebb lenne megépíteni őket, és a kráter általános formája miatt kevesebb “földmunkára” lenne szükség az elhelyezésükhöz. Ennek az ötletnek egy változata az lenne, ha a tükröket a kráter egyik oldalára, a műszereket pedig a másik oldalára helyeznék. Ez nagyon nagy fókusztávolságot tenne lehetővé, de az ilyen távcsövek megfigyelési tartománya korlátozott lenne.

Mindezek egyelőre ötletek, és csak a kezdeti stádiumban vannak. Azonban komoly kihívások várnának ránk, amelyeket a megépítésükön túl is le kellene küzdeni. A tükrökön idővel felhalmozódna a por, amelyet el kellene távolítani. És bár a Holdon sokkal kisebb a szeizmikus aktivitás, mint a Földön, ez még mindig befolyásolhatja a tükrök és a detektorok összehangolását. Egy dolog azonban biztos. Vissza fogunk térni a Holdra. És ahová csillagászok mennek, oda távcsöveket építenek. A holdi obszervatórium csak idő kérdése.

Érdemes elolvasni:

• Egy második, eddig ismeretlen aszteroidaövet is találhattak a Naprendszerben
• A sötét anyag lehet, hogy fehér törpékben rejtőzik?