Az olimpia egy nagy esemény, amelyet csak a legsúlyosabb dolgok halaszthatnak el. Az elmúlt több mint egy évszázadban rengeteget változott az eseménysorozat, de azért a lényeg még mindig ugyanaz. Volt azonban egy kivétel az olimpiák között, ahol nem egészen úgy zajlott a maraton, ahogyan annak kellett volna. Ez nem más volt, mint az 1904-es st. louisi olimpia, ami versenynek kevésbé mondható, mint túlélő próbának.
1904. augusztus 30-án került sor a St. Louisban a férfi maratonra, ahol ugye szokás szerint 40 kilométeres távot kellett teljesíteniük a résztvevőknek. Mivel ekkor még nem igazán voltak standardizálva a szabályok, így egy elég érdekes verseny kerekedett az eseményből.
A gond ott kezdődött, hogy több ország részt sem vett az eseményen, így igazából 32 atléta versenyzett, mindössze 7 országból. Ebből a 32 versenyzőből összesen 14-en tudták egyáltalán befejezni a versenyt, ami már önmagában baljóslatú. A verseny különlegessége, hogy itt versenyezhettek először feketék, illetve Kuba és Dél-Afrika is először vettek részt a versenyen.
A két fekete versenyző valójában a dél-afrikai „kiállítás” tárgyaiként volt St. Louis városában, de végül indultak a versenyen. Csak az egyikőjüknek volt cipője, a másik versenyzőnek nem.
Kuba egyetlen versenyzője egy postás volt, aki az utolsó percben érkezett meg a versenyre, miután New Orleansban elvesztette összes pénzét szerencsejátékon. New Orleansból el kellett gyalogolnia St. Louisig. Rövid nadrágja sem volt, így csak levágták hosszúnadrágjának szárait, és már készen is állt a versenyre.
A hihetetlen verseny
A szervezők úgy döntöttek, hogy a versenyre a legalkalmasabb időpont délután három óra lesz, ami a legforróbb időszaka a napnak. A verseny ugyan egy stadionból indult, de további részeket poros földutakon futották, ahol az autósok felverték a port, tovább nehezítve a versenyt. Természetesen az úton minden akadály ott maradt, így a forgalomra is figyelniük kellett a versenyzőknek.
A 32 Celsius-fokos hőségen nem segített, hogy mindössze két ivóhely volt az egész versenyen. Egy víztorony és egy koszos kút biztosította a versenyzők számára a vizet nagyjából a megtett távot harmadolva. Ennek oka az egyik szervező volt, aki a szándékos dehidratáltság hatásait szerette volna tesztelni.
A versenyt először Fred Lorz nyerte, aki 3 óra 13 perces eredménnyel végzett. Már kezdték az ünneplést, mikor kiderült, hogy az út felénél autóba szállt, és a táv nagy részét levezette. Az igazi győztes Thomas Hicks volt, akit edzői „fel szerettek volna turbózni”, ezért patkánymérget kevertek össze brandyvel és tojásfehérjével, ezt itatták vele menet közben. A célvonalon gyakorlatilag át kellett vonszolni, és majdnem meg is halt, ha több doktor nem siet rögtön a segítségére. A verseny ideje alatt 3,5 kilogrammot vesztett súlyából.
Ott volt még a kubai postás is, aki a verseny közben megéhezett, ugyanis már 40 órája nem evett. Meglátott pár barackot, amelyeket kénytelen volt ellopni, majd betért egy gyümölcsöskertbe. Megevett két almát, de azok rohadtak voltak, így gyomorgörcsöt kapott, ezért inkább úgy döntött, hogy ledől egy kicsit aludni. Ennek a rövid szunyókálásnak az ellenére is negyedikként végzett.
Thomas Hicks végül 3 óra 28 perc alatt fejezte be a versenyt, ami messze a legrosszabb győzelmi idő az olimpiák történetében. Ez az idő félórával rosszabb, mind a második legrosszabb győzelmi idő.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
