Boszorkányok találkozóhelye a Gellért-hegy?

Zord sziklafal tornyosul a Duna budai oldalán. Mindenki ismeri Budapest csodálatos hegyét, melyet a Citadella és a Szabadság-szobor koronáz meg. Ami már kevesebbek számára ismert, az a Gellért-hegyhez fűződő sötét legenda, miszerint a hegy egykoron boszorkányjárta vidék volt. A budaiak fejében a gyönyörű kirándulóhely még borzalmakkal és babonákkal teli helyszín volt.

Kordos Szabolcs Egy Város Titkai című könyvében olvashatunk mendemondákról, miszerint a Gellért-hegy valamikor még boszorkányjárta vidéknek számított. Először Mediomontanus János, egy pap írt a Szent Gellért-hegyen megeső boszorkány találkozókról 1656-ban. Szerinte a boszorkányok a boros pincékben és a „nevető réteken” jöttek össze.

A Gellért-hegyre vonatkozóan az elkövetkező évtizedekben számtalan boszorkányperes irat született. Természetesen a boszorkánypereket nem csak félelemből indították. Számtalanszor remekül szolgáltak koncepciós perekként, amelyeken keresztül a bosszú beteljesítése, vagy éppen a konkurencia megsemmisítése gyerekjáték volt.

Boszorkányok a budapesti éjszakában

Sokszor a boszorkánypereket nem Budapesten vagy a közeli településeken indították. Az ítéleteket távoli településeken hozták, így a legtöbb esetben sem a bíró, sem az elítélt nem járt a hegy közelében. 1682-ben Kovács- és Csókásnét fogták perbe, és nagy valószínűséggel égették el, mert a Gellért-hegyre jártak boszorkány találkozókra. Ebben az egészben csak az volt a különös, hogy az ítéletet Debrecenben hozták.

Volt, akit megkínoztak, és „bevallotta”, hogy a Gellért-hegyen kötött szövetséget az ördöggel. 1741-ben Vörös Ilonát ítélték el, aki elmondta, hogy „lószar zsemlét” evett a Gellért-hegyen. Több perirat a mai napig is fellelhető, és a jegyzőkönyveke elolvashatók. Ezekből például fény derül arra is, hogy a boszorkányok seprűvel vagy állatokkal közlekedve közelítették meg a helyet. Ezzel magyarázva a megtett hatalmas távolságokat. A boszorkányszombatokat állatbőrbe bújva táncolva képzelték el, ahol a lányok a patás ördöggel paráználkodtak, és eközben minden féle főzeteket készítettek.

Na de miért pont a Gellért-hegy? 1046-ban ugye innen hajították a legendák szerint a mélybe Szent Gellért püspököt. Ebből kifolyólag a hegy összefonódott a pogánysággal. A hegy a pogányok utolsó menedékeként égett bele a köztudatba, amelynek tetején természetfeletti és gonosz dolgok történnek. A Gellért-hegy forró vizű forrásai is hozzájárulhattak a hegy rossz hírnevéhez. Ezeket a forrásokat a nép a gonosz művének tarthatta. Ehhez párosult még a szerteágazó barlangrendszer is, amelyekben az akkori idők számkivetettjei éltek.

Az ilyesfajta hegyek szinte minden kultúrában szakrális jelentőséggel bírnak. A rómaiak előtt itt élő eraviszkuszoknak a Gellért-hegyen állt fővárosuk, amelynek tetején főistenüknek áldoztak. Aztán ahogy a kelták feloldódtak a Kárpát-medence népei között, úgy a boszorkányság is szépen lassan feledésbe merült. A Gellért-hegy egy idő után már egészen más szerepet kapott, és inkább a prostitúcióról híresült el.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• A maja város, amely egy rekordtartó királynak adott otthont
• New Yorkban mutatták be premier előtt a Semmelweis című romantikus történelmi drámát