A 2000 éves római tömegpusztító fegyver
Észak-Britannia szívében egy monumentális építmény egykor két különböző területre osztotta a földet. Hadrianus császár Kr. u. 122-ben rendelte el az építését, és mindössze hat év alatt Hadrianus fala, a Római Bidoralom egy impozáns erődítménye, amely parttól partig húzódott.
Nyolcezer római katona állt őrséget, akik rendíthetetlenül teljesítették kötelességüket, hogy bármi áron megvédjék a birodalom északi határát. Dél-Skócia zord terepének mélyén egy 2015-ös régészeti felfedezés két évezreddel ezelőtti rejtett csatateret tárt fel. A vaskori britonok összecsaptak a félelmetes római hadsereggel, de nem kardok és lándzsák határozták meg a hadviselésüket. A föld alá temetve a történelem által elfeledett ballisztikus fegyverek rejtekhelye feküdt, írja az Ancient Origins.
Ezek a leletek a római katonai hatalom egy másik oldalát mutatták be. Ezek az ókori lövedékek, amelyeket egykor vas nyílhegyeknek tekintettek, közelebbről megvizsgálva sokkal halálosabbnak bizonyultak. A röntgensugaras vizsgálatok felfedték valódi természetüket – precíziós nyílvesszők, amelyeket arra terveztek, hogy átszúrják a páncélzatot. Ezeket a nyílvesszőket, a modern rohamlövegek ókori megfelelőjét, egy figyelemre méltó taktikai tüzérségi eszközből lőtték ki, amelyről azt gyanítják, hogy egy manuballista volt.
Ezen halálhozó eszközök jelenléte arra utal, hogy a manuballista kulcsszerepet játszott a Burnswark elleni támadásban. A történészek úgy vélik, hogy az ilyen fegyverzet kevés esélyt hagyott a helyi briteknek a római hadigépezettel szemben.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
