Nem is voltak olyan hatalmasak az egyiptomi fáraók, mint gondoltuk

A thébai Medinet Habu ősi templomának árnyékában az egyiptomi fáraók nagyszerűségét vésték kőbe, félelmetes hódítóként ábrázolva őket. Dr. Chris Naunton alaposan megvizsgálja az ábrázolásokat, és brutális csaták jeleneteit tárja fel, ahol a legyőzhetetlennek tűnő fáraók leigázzák ellenségeiket. Ugyanakkor óvatosságra int a jelenetek értelmezésekor.

A templomi falfestmények, amelyek kidolgozottak és impozánsak, inkább idealizált látomásokként szolgálnak, mintsem pontos történelmi feljegyzésekként. A diadalmas fáraók nagyszerű elbeszélése, akik győzelemre születtek, szöges ellentétben áll a kijózanító valósággal, amelyet a kairói múzeumban fedeztek fel, számolt be az Ancient Origins.

A III. Thotmesz kaliberű harcos fáraók mumifikálódott maradványait vizsgálva a bizonyítékok szkepticizmusra adnak okot. Annak ellenére, hogy a múmiák nagy harcos hírében állnak, a múmiákból hiányoznak a harctéri sebhelyek. Dr. Shepherd törvényszéki elemzése megkérdőjelezi a hősies történeteket, és ellentmondásokra mutat rá. Egyedül Szekenenré Ta-aa visel csatabárd okozta sebeket a második átmeneti korból, de az igazságügyi törvényszéki ellentmondások kétségeket ébresztenek.

Dr. Shepherd elemzése rávilágít az önvédelemből fakadó sérülések hiányára, megkérdőjelezve azt az elképzelést, hogy Szekenenré Ta-aa a kaotikus háborúskodás közepette nézett szembe ellenfeleivel. Ez a rejtély arra utal, hogy talán ezek a tisztelt vezetők nem a csatatér élén álltak, hanem inkább a háború távoli irányítói voltak, hatalmas személyiségük pedig gondosan megalkotott homlokzat volt.