Hihetetlen ‘elveszett város’ rejtőzik az Atlanti-óceán mélyén
Az óceánok valósága ősidők óta lenyűgözi az embereket, így nem csoda, hogy számtalan mítosz született a mélységekről.
A tudósok felfedeztek egy valódi elveszett várost a hullámok alatt, és ez a város tele van élettel. A sziklás, tornyosuló táj a Közép-Atlanti-hátságtól nyugatra található, több száz méterrel az Atlanti-óceán felszíne alatt, és több mint 60 méter magas, masszív falakból, oszlopokból és monolitokból áll.
Valójában ez nem egy rég elfeledett emberi civilizáció otthona, de ettől még létezése nem lesz kevésbé jelentős. A hidrotermális mező, amelyet 2000-ben történt felfedezése után “elveszett városnak” neveztek el, az óceánban ismert leghosszabb élettartamú szivárgási környezet, írja az Indy100 a Science Alert alapján.
A Földön még soha nem találtak ehhez hasonlót, és a szakértők szerint betekintést nyújthat olyan ökoszisztémákba, amelyek az univerzum más részein is létezhetnek. Több mint 120 ezer éve csigák, rákfélék és mikrobiális közösségek táplálkoznak a mező nyílásaiból, amelyek hidrogént, metánt és más oldott gázokat bocsátanak ki a környező vízbe.
Az elveszett város, amelyet soha sem lakott ember
Annak ellenére, hogy odalent nincs oxigén, nagyobb állatok is túlélnek ebben a szélsőséges környezetben, köztük rákok, garnélarákok és angolnák. A nyílások által termelt szénhidrogéneket nem a napfény vagy a szén-dioxid hozta létre, hanem kémiai reakciók révén alakultak ki a tengerfenéken.
This is the Lost City, a towering ecosystem in the middle of the North Atlantic. It’s completely unique, with life found nowhere else on Earth. And if someone wanted to destroy it? There’s nothing you could do about it. No laws. No consequences. Welcome to the High Seas… pic.twitter.com/mdG5wOsr5h
— High Seas Science (@RebeccaRHelm) August 22, 2022
Így keletkezhetett az élet a mi bolygónkon mintegy 3,7 milliárd évvel ezelőtt, és így alakulhatott ki más bolygókon is.
Ez egy példa egy olyan típusú ökoszisztémára, amely ebben a pillanatban is aktív lehet az Enceladuson vagy az Europán,
mondta William Brazelton mikrobiológus a Smithsonian című lapnak még 2018-ban, utalva a Szaturnusz, illetve a Jupiter holdjaira.
És talán a Marson is a múltban.
Az elveszett város legmagasabb monolitját a görög tenger istene után Poszeidónnak nevezték el, és több mint 60 méter magas.
Eközben a toronytól északkeletre található egy sziklafal, ahol a nyílásokból folyadék tör elő, amely “finom, karbonátos kinövések csoportjait hozza létre, amelyek kifordított kezek ujjainak tűnnek”, állítják a Washingtoni Egyetem kutatói.
Mostanra az a felhívás hangzott el, hogy az elveszett várost a világörökség részévé kellene nyilvánítani, hogy megvédjék a természeti jelenséget, különös tekintettel arra, hogy az emberek hajlamosak elpusztítani az értékes ökoszisztémákat.
Még 2018-ban megerősítették, hogy Lengyelország elnyerte a termálmező körüli mélytengeri bányászati jogokat.
És bár elméletileg az elveszett várost nem érintenék az ilyen munkálatok, mint a Science Alert megjegyzi, a környezetének elpusztítása nem kívánt következményekkel járhat.
Érdemes elolvasni:
