Ha valaha is volt ilyen tévéd, akkor tanúja voltál az ősrobbanásnak
1964-ben Arno Allan Penzias fizikus és Robert Woodrow Wilson rádiócsillagász egy szokatlan zajra figyelt fel, amely folyamatosan zümmögött a rádióteleszkópos megfigyeléseik hátterében.
A zaj, mint a rádió statikus zaja úgy tűnt, hogy mindig jelen van, függetlenül attól, hogy milyen irányba állították a távcsövet az égbolton. Először azt hitték, hogy a zaj magától a teleszkóptól, a városi interferenciától vagy esetleg a teleszkóp antennájában élő galamboktól származik. Azonban eltávolították a galambokat, kizárták a lehetséges földi interferencia minden más formáját, és a zaj még így is megmaradt, írja az IFLScience.
Sőt, a zümmögést más csillagászok is hallották, bár ők értelmetlen interferenciaként nem foglalkoztak vele. Azért hallhatták több távcsővel és különböző irányokból dolgozó csapatok, mert ez a zavaró zaj valójában a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB). Ez az ősrobbanásból visszamaradt sugárzás, amely halványan észlelhető, és áthatja az egész ismert világegyetemet. Penzias és Wilson rájöttek, hogy mivel állnak szemben, és hogy ez bizonyíték az ősrobbanás elméletére. Munkájukért fizikai Nobel-díjjal jutalmazták őket.
A CMB-hez nem csak a rádióteleszkópok segítségével lehet hozzáférni. Ha van a közelben analóg tévé vagy rádió, akkor valószínűleg már hallottad vagy láttad az ősrobbanás maradványait. A régi tévékészülékeken, amikor csatornák között váltottál, láthattad “a hangyákat” a képernyőn. Ennek a statikus zajnak egy része a CMB-ből származik, bár nagy része másfajta interferencia, és ahogy a nevéből is kiderül, a CMB a mikrohullámú hullámhosszon tetőzik.
A modern digitális tévék és rádiók nem veszik fel és nem jelenítik meg a CMB-t, így a fiatalabb generáció nem fogja megismerni azt a leírhatatlan érzést, amikor félúton a csatornák között váltogatva a világegyetem kezdetéről visszamaradt sugárzásba is belehallgathatnak.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
