Óvakodj a Yule-macskától, ha karácsonykor Izlandon jársz!

Izlandon nem virgácsot kapnak a gyerekek, ha rosszul viselkednek. Helyette a Yule-macska, izlandi nevén Jólakötturinn járja karácsony este a vidéket, megtámadja és megeszi azokat a kölyköket, akik nem viselnek legalább egy új ruhadarabot.

A történetet az Atlas Obscura mutatta be: a Yule macska egyfajta megvesztegetés a gyerekek számára.

Csak annak a gyereknek nem kell tartani a ház méretű macskától, aki legalább egy új ruhadarabot visel. Ha jó gyerekek voltak, a szüleiktől biztosan kapnak egy új pulcsit vagy egy pár zoknit karácsonyra, így védelmet élveznek. Viszont, ha nem…

Elsőre bizonyára abszurd, hogyan kapcsolódhat a közel négy méter magas, vérszomjas macska gondolata a karácsonyi jókedvhez. De nem Izlandon. Felmérések alapján itt a lakosok egyharmada hisz a rejtőködő emberekben, és egy egész iskola foglalkozik a manók tanulmányozásával.

Az izlandi mondavilágban számtalan emberi és állati szörnnyel találkozhatunk.

Az egyik legismertebb közülük Grýla, aki állítólag egyszerre képes megfőzni az önfejű gyermekeket és parancsolni a gonosz szellemeknek. A leírása változó, de kivétel nélkül rémisztő, legyen szó a három fejről, a 15 farokról vagy a kecskeszarvakról. Valamikor azután, hogy Grýla megszülte fiait, a bűnöző Yule-fivéreket, az óriásnőnek lett egy háziállata: a Yule-macska.

A macska történetét Jóhannes úr Kötlum írta le 1932-ben „Jólin koma” című karácsonyi verseskötetében. A könyv „Jólakötturinn” című verse az Atlas Obscura szabad fordításában így jellemzi a lényt: „ha kint meghallották a nyávogását/ mindenki azonnal boldogtalan volt/ Mindenki tudta, hogy emberekre vadászik/ és nem akar egeret”. A vers megemlíti az új ruhák adta mentsvárat is: „A kisgyerekek rózsásan és büszkén álltak új ruháikba öltözve/ mert mindenki, akinek volt valami új ruhája, távol maradt a macska markától”.

A macskák Izlandon elsőosztályú mitikus lények.

„A mondáinkban mindenféle szörnyek vannak, és némelyikük macskával kapcsolatos” – mondja Stefán Smári Ásmundarson, izlandi történész. A Yule-macskát a kelta legendákban szereplő Macska-Síth nevű lényhez hasonlította. Egyes kutatók szerint a kelták már a vikingek előtt is jártak Izlandon, és valószínűleg magukkal hozták a Macska-Síth-ről szóló meséket. Ezek a lények állítólag csapdába ejtik az emberi lelkeket, amikor azok megpróbálnak átmenni a holtak világába.

A Macska-Síth valójában állatbőrbe bújt boszorkány, és Izlandon kevesen voltak boszorkányosabbak a Grýlánál. A mondákban a boszorkányok fekete macskának álcázták magukat, hogy éjjelente az árnyékban rejtőzve járkálhassanak, hasonlóan a fondorlatos, fekete szőrű Yule macskához.

A kereszténység sokat ártott a macskák hírnevének. A macskákat kihagyták a Bibliából, és a középkorra elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a pogánysággal, a boszorkánysággal és az ördöggel.

Helga Vollertsen, az Izlandi Nemzeti Múzeum etnológiai kurátora szerint Izlandon a pogány szokások megtartása miatt kötődnek a macskák mégis a karácsonyhoz. „Sok pogány rituálét úgymond lefordítottak a kereszténységre, ezek a társadalom és a folklór részei maradtak. A karácsony dátumát a pogány téli napforduló ünnepe köré helyezték, és így a karácsony átvett sok régi, a téli napfordulóhoz kapcsolódó hagyományt.”

Azt nem tudni, mikor jelent meg a Jólakötturinn az izlandi mondakörben, de a miértet feltételezhetjük.

Miért védi meg a gyerekeket egy hatalmas, vérszomjas macskától egy kötött pulcsi? Vollersten szerint egyszerűen így próbálták növelni a dolgozók produktivitását.

Elmondása szerint a sötét téli hónapokban a gazdaságok fő tevékenysége a gyapjúval feldolgozása volt. Az emberek szegények voltak, nem engedhették meg maguknak, hogy lustálkodjanak, ezért úgy véli, a Yule-macskájáról szóló történetek arra ösztönözték az embereket, hogy keményebben dolgozzanak.”

„Nem hiszem, hogy ma már van félelem” – mondja Vollertsen. „Ez csak egy aranyos karácsonyi történet. A múzeumban a kisgyerekek néha félnek Grýla klánjától. De ez egy szórakoztató ijesztgetés, kicsit olyan, mint a Halloween vagy a szellemház meglátogatása egy vidámparkban.”

Érdemes elolvasni:

• Miért néznek ki nyugdíjasként a középkori csecsemők?
• 450 fej nélküli ‘vámpír’ sírját tárták fel Lengyelországban