Rejtélyes csillagokat észleltek néhány közeli galaxisban

A kutatók rejtélyes csillagokat találtak a Tejútrendszer közelében. Azt gyanítják, hogy ezek neutroncsillag-összeolvadások és hidrogénszegény szupernóvák előfutárai.

Az Astronomy írt összefoglalót a tanulmányról, amely decemberben jelent meg a Science című folyóiratban.

Amikor a csillagok párba állnak

A világegyetem hemzseg az olyan rendszerektől, melyek középpontjában nem egy, hanem kettő csillag áll, ezek pedig egymás körül keringenek. A tudósok már régóta feltételezik, hogy az ilyen kettős együttállások harmadánál a kísérőcsillag leszakítja a másik csillag hidrogénburkát, ami így egy különösen forró héliumcsillaggá alakul.

Az ilyen típusú csillagokat ritkán sikerül megfigyelni, eddig csak egyetlen egyet azonosítottak. Most viszont a kutatók a Nagy és a Kis Magellán-felhőben, a Tejútrendszerhez viszonylag közeli galaxisokban egy egész populációt találtak. A felfedezés betekintést nyújthat a forró héliumcsillagokba, amelyekről úgy gondolják, hogy a neutroncsillag-összeolvadások és a hidrogénszegény magösszeomlásos szupernóvák kiindulópontjai.

Bethany Ludwig, a Torontói Egyetem doktorjelöltje és a tanulmány társszerzője a sajtóközleményben így foglalta össze a felfedezés jelentőségét:

„Munkánk rávilágít ezekre a lenyűgöző összefüggésekre, és egy olyan világegyetemet tár fel, amely sokkal jobban összekapcsolódik és aktívabb, mint azt korábban gondoltuk. Akárcsak az emberek, a csillagok is társas lények, különösen a nagy tömegűek, ritkán vannak egyedül.”

Csupasz csillagok

A csillagászok nagy hangsúlyt fektetnek a hidrogénben szegény magösszeomlásos szupernóvák megismerésére, mivel nem teljesen értik eredetüket. Egyesek azt gyanítják, hogy ezek a csillagrobbanások olyan nagy tömegű csillagokból alakulnak ki, hogy külső hidrogénburkukat a kozmikus szelek lecsupaszítják.

Mások szerint a robbanás viszont kettős csillagokkal kezdődik; az egyik csillag elvonja a hidrogénburkot a másik kísérőcsillagtól. A folyamat több százezer évig is eltarthat. Amikor a kísérőcsillag teljesen lehúzza a burkot, csak egy forró héliummag marad. A csillag élete ekkor egy hidrogénben szegény szupernóvaként ér véget.

Számítógépes modellek arra jutottak, hogy az univerzumban a nagy tömegű csillagok egyharmadánál fordulhat elő ez a lecsupaszodás, de a tudósok eddig csak egy példát figyeltek meg. A lecsupaszodott csillagokat nehéz észrevenni, mert fényük rendkívül halvány. A környező por elrejtheti a fényt, vagy kísérőcsillaguk beárnyékolhatja őket.

Maria Drout, a tanulmány vezető szerzője szerint, ha kiderülne, hogy ezek a csillagok ritkák, akkor az egész elméleti keretünk, amely az összes ilyen különböző jelenségre vonatkozik, téves lenne. Ez hatással lenne a szupernóvákra, a gravitációs hullámokra és a távoli galaxisok fényére is. Ez a felfedezés azt mutatja, hogy ezek a csillagok valóban léteznek”.

Hogy zajlik a kutatás?

A kutatócsoport 2016-ban kezdte el keresni a megfoghatatlan csillagokat. Drout és munkatársai a Neil Gehrels Swift Obszervatórium adatait használták fel olyan csillagok felmérésére, melyek csak az elektromágneses spektrum ultraibolya részében láthatók, nem sugároznak látható fényt. A csapat ezután huszonöt csillagot figyelt meg a chilei Las Campanas Obszervatóriumban található iker Magellan-teleszkópokkal. Olyan csillagokról gyűjtöttek adatokat, amelyek kis tömegűek, hidrogénben szegények, és kettős rendszerekben léteznek.

A kutatók folytatják e csillagok megfigyelését, és továbbiak után kutatnak a Tejútrendszerben és más közeli galaxisokban.

Érdemes elolvasni:

• Sokkal aktívabb a Mars vulkanikusan, mint eddig gondoltuk
• KÉPEK: Ufókkal verték át a magyar származású, világhírű parafenomént