20 éve most jutottunk legközelebb a Jupiter vulkanikus holdjához

Legutóbb láthattuk közelről a Naprendszer legvulkanikusabb világát, az Io nevű holdat. Azóta rengeteget fejlődött a technológia, így most új dolgokat tudhattak meg a tudósok.

Az IFL Science szerint a Juno űrszonda most hihetetlenül közel merészkedett.

Az Io egy olyan világ, amihez nincs fogható, legalábbis a Naprendszerben. A négyszáz aktív vulkán kitörései folyamatosan felszínre hozzák a belsejét, szűntelenül forgatva a kőzeteket. A Juno űrszonda lenyűgöző képeket készített a Jupiter e holdjáról az első elrepülése során. A profi és amatőr képfeldolgozók már most olyan részleteket is kirajzolnak, amelyek a nyers fotókon esetleg kimaradnának.

Az Io, a Jupiter holdak fekete báránya

Már több mint 400 éve tudjuk, hogy az Io kilóg a Naprendszer legtöbb égitestje közül. Felfedezése a másik három Galilei-műholddal együtt megrázta a csillagászatot. Miután a létezése okozta sokk elmúlt, az emberek észrevették, hogy ez vörös színű, míg a Jupiter másik három nagy holdja fehér.

A Voyager-missziók felfedték, hogy mi a különleges rajta: vulkánkitörések folyamatosan felszínre hozzák a bolygó belső kőzeteit. A gázóriások legtöbb más holdját jég borítja, de az Io felszínén a kén dominál. Carl Sagan „záptojásszagú és pizzatortára emlékeztet” világnak nevezte.

A Juno űrszonda küldetése

A Juno mindössze 1500 kilométerre az Io felszíne fölött suhanva olyan lenyűgöző képeket küldött vissza, amelyeket még évekig fognak nézegetni. Az űrszonda már hét éve kering a Jupiter körül, de ez idő alatt nagyrészt magára a bolygóra összpontosított. Csak most fordult a figyelem a holdak felé.

A közeli elhaladás többről szól, minthogy nagy felbontású képeket készítsen a felszínről. Az Iót és az Európát is fánk alakú iongyűrűk veszik körül, köszönhetően annak, hogy a Jupiter hatalmas mágneses mezejében helyezkednek el. A Juno átrepült ezen. A begyűjtött adatok tudományos szempontból fontosak lehetnek, és felhasználhatók a JUICE és az Europa Clipper felkészítéséhez, hogy hasonló átutazásokat biztonságosan tudjanak végrehajtani.

A Juno február 3-án újabb közeli elhaladást hajt majd végre az Io felett. Az Io gravitációja miatt a Juno keringési ideje már 38 napról 35 napra csökkent, a következő áthaladással pedig ez 33 napra fog. A körözés lehetővé teszi a bolygókutatók számára, hogy a képek összehasonlításával keressék az Io felszínének rövid idő alatt bekövetkezett változásait.

A Juno irányítói által készített képek feldolgozása időbe telik, de már most rengetegen nekiláttak a feladatnak.

Miért különbözik az Io?

Az Io intenzív vulkanizmusa annak köszönhető, hogy a Jupitertől való változó távolsága és a kísérő holdak gravitációs vonzása miatt a belseje folyamatosan feszül és lazul. Az Európa a kényelmesebb távolságban van a gravitációs kúttól, így ezek a hatások elegendő hőt termelnek ahhoz, hogy a külső burok alatti jég megolvadjon, és egy belső óceán jöjjön létre. Közelebb, az Io sokkal több hőt termel, ami megolvasztja a kőzeteket, és a magma felszínre töréséhez vezet. A folyamat során az Io majdnem az összes vizét elvesztette, így a Naprendszer legsűrűbb holdjává vált.

Az Io annyira vulkanikus, hogy úgy gondolták, a gázóriásokon kívül az egyetlen olyan világ a Naprendszerben, amely nem rendelkezik becsapódási kráterekkel. A múlt hónapban azonban bizonyítékot találtak arra, hogy ez valószínűleg nem igaz.

A közeli elhaladás során készült képeket amatőrök, és talán profik is átvizsgálják majd, további példák után kutatva.

Érdemes elolvasni:

• Hány bolygó lapulhat a Kuiper-övben?
• Csillagászok szeizmikus hullámokat észleltek egy ősi galaxisban