Gyémánteső? Az univerzumban gyakori lehet
Úgy tűnik, a gyémántok alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson is kialakulhatnak, mint eddig hitték. Bármilyen szürreálisan hangzik, a gyémánteső viszonylag gyakori lehet az univerzumban.
A gyémántok a Földön elég ritkák, nem is véletlenül képviselnek hatalmas értéket. Sokezer év és hatalmas nyomás hatására rendeződik át a szén szerkezete, és jön létre a rendkívül ellenálló drágakő. De, mint az IFL Science cikkéből kiderül, az olyan jégóriás bolygókon, mint az Uránusz és a Neptunusz, a gyémántok valószínűleg már a légkörön keresztül esnek lefelé.
Máshogy is létrejöhetnek gyémántok, mint ahogy eddig gondoltuk
Most laboratóriumi kísérletek arra utalnak, hogy a szikrázó csapadék alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson történik, mint eddig gondolták, így nemcsak a Naprendszerben, hanem az univerzum más részein is gyakoribbá válhat. Ez szerepet játszhat továbbá ezen bolygók mágneses mezőinek befolyásolásában is.
A légkör mély rétegeibe, ahol a gyémántok keletkeznek, nem tudunk berepülni, de a laboratóriumban a kutatók hasonló körülményeket tudnak teremteni. A gyémánt üllők segítségével hihetetlen nyomásnak tettek ki egy polisztirolból készült fóliát. Ezután nagy energiájú röntgensugarakkal bombázták a fóliát, amelyek több mint 2200 Celsius-fokra hevítették a mintát, és a gyémántok elkezdtek kialakulni.
A csapat hosszabb időintervallumon is tudott kísérletezni, valamint azt is megvizsgálta, hogyan reagálnak a szénvegyületek oxigén jelenlétében. Látták, hogy alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson is létre lehet hozni ezeket a gyémántokat, ami azt jelenti, hogy több időt töltenek a bolygó légkörében, mielőtt mélyebbre zuhannak.
A gyémántok más tényezőkre is hatással lehetnek
És ez nem csak a csapadékról szól. Az Uránusz és a Neptunusz mágneses mezője nem szimmetrikus, mint a Földé. Úgy gondolják, ezt az aszimmetriát a bolygó mélyén lévő rétegek eltérő elrendezése hozza létre. A keresztül hulló gyémántok jelenléte, amelyek gázokat és jeget szállítanak magukkal, felkavarhatják ezeket a rétegeket, áramlatokat hozva létre, és potenciálisan még a mágneses tereket is megmozgathatják.
„A jeges bolygókon tapasztalható gyémánteső egy érdekes rejtélyt jelent számunkra, amelyet meg kell oldanunk” – mondta a kutatás vezető szerzője, Mungo Frost, a SLAC tudósa közleményében. „Belső fűtőforrást biztosít, és mélyebbre szállítja a szenet a bolygókba, ami jelentős hatással lehet a tulajdonságaikra és az összetételükre. Mozgásokat indíthat el az ezeken a bolygókon található vezető jégen belül, befolyásolva ezzel mágneses mezejük keletkezését.”
Mivel a tanulmány azt mutatja, hogy alacsonyabb hőmérséklet és nyomás szükséges e gyémántesők kialakulásához, ez azt jelenti, hogy a kisebb világok – az úgynevezett mini-Neptunuszok – mélyére valószínűleg gyémántok hullhatnak. Jégóriás szomszédaink közvetlen megfigyelése és laboratóriumban történő megértése megnyitja az ajtót számtalan kinti világ megértéséhez.
„Ez az úttörő felfedezés nemcsak a helyi jeges bolygóinkról szerzett ismereteinket mélyíti el, hanem a Naprendszeren túli exobolygók hasonló folyamatainak megértését is szolgálja” – mondta Siegfried Glenzer, a SLAC nagy energiasűrűségű részlegének igazgatója.
Érdemes elolvasni:
