Ezért halt ki a valaha volt legnagyobb főemlős

Hogy miért és mikor halt ki távoli unokatestvérünk, a giganto, vagyis a valaha élt legnagyobb főemlős, az egészen idáig rejtély volt. 

A kutatók most azt mondják, a hatalmas majom szerencsétlen táplálékválasztás áldozata lett, amikor az általa kedvelt falatok megfogyatkoztak.

A Gigantopithecus blacki 2 millió évvel ezelőtt a délkelet-ázsiai szárazföldön barangolt, becslések szerint három méter magas volt, és 200-300 kg-ot nyomott – írja a Guardian.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a giganto elterjedési területe körülbelül 330 ezer évvel ezelőttre jelentősen lecsökkent, de kihalása okának feltárása kihívást jelentett, mivel nem volt világos, hogy pontosan mikor pusztult ki.

Dr. Kira Westaway, a Macquarie Egyetem munkatársa, az új tanulmány társszerzője elmondta: “Ha nincs pontos idővonalunk, akkor egyszerűen csak rossz helyen keresgélünk nyomok után. Eddig feltételeztük, hogy az erdők pusztulása volt az oka a kihalásának, mivel a nyílt füves területeken nem tudott megélni. A tanulmányunk azonban azt mutatja, hogy ez a szavannára való áttérés körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt történt, amikor a Gigantopithecus blacki már kihalt.”

Nem a legszerencsésebb főemlős

A Nature című folyóiratban Westaway és munkatársai arról számolnak be, hogy számos technikát alkalmaztak a Kínában található 11 barlangból származó gigantofogak, valamint a barlangi üledékek datálásához. Emellett 11 olyan barlang üledékét is datálták, ahol nem találtak giganto maradványokat.

A Giganthopithecus blacki őrlőfoga a németországi Senckenberg Múzeumban. Kép: Gerbil/Wikimedia Commons

Az eredmények szerint a giganto 295-215 ezer évvel ezelőtt halt ki. A kutatók ezután a barlangokban található pollenek, állati fosszíliák és üledékek, valamint a szén és oxigén stabil izotópjainak elemzése révén összerakták a giganto életkörülményeit.

Az eredmények szerint 600-700 ezer évvel ezelőtt a gigantó környezete a sűrű erdőkről nyílt erdőkre kezdett változni. Nyilvánvalóan a meglehetősen stabil körülmények között bekövetkezett klímaváltozás eredményeként.

“Egy nagyon erős nedves és egy nagyon erős száraz évszak volt jellemző,” mondta Westaway.

Ez megváltoztatta az erdei növényközösségeket, és azt jelentette, hogy a korábban egész évben elérhető gyümölcsök a szárazabb időszakokban ritkultak.

A csapat a fogak kopási mintázatának, valamint a belső kémiai összetételének elemzésével vizsgálta a giganto változó étrendjét. Az eredményeket összehasonlították a kínai orángutánéval, egy közeli rokonnal, amely jóval később halt ki.

Az eredmények arra utalnak, hogy az orángután gyümölcsök helyett az erdő lombkoronájából származó levelekkel és virágokkal táplálkozott. A giganto azonban kevésbé volt mozgékony és táplálékszerzésre képes, így más megközelítést alkalmazott. “A majmok túlélésének kulcsa az volt, hogy mit használnak tartalék táplálékként,” magarázta Westaway. “A giganto egy nagyon táplálékszegény tartalékételt választott: nagyon rostos dolgokat evett, például fakérget és gallyakat a földről.”

Finnyás főemlősök?

Körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt a giganto populációk már küzdöttek. “A giganto, mivel nagyon speciális táplálékokat fogyasztott nagyon speciális élőhelyen, nem igazán tudott alkalmazkodni,” fejtette ki Westaway.

Hervé Bocherens professzor a Tübingeni Egyetemről elmondta, hogy korábbi kutatásai szintén a rugalmasság hiányára világítottak rá a giganto pusztulása mögött, és arra utaltak, hogy távoli rokonunk ragaszkodott a sűrűn erdős táj növényeiből álló étrendjéhez, még akkor is, amikor más fajok ugyanazon a helyen szavannás környezetből származó füvet fogyasztottak.

Hozzátette azonban: “Korábbi munkánk nem rendelkezett olyan szilárd kronológiai keretekkel, mint ez az új tanulmány, így nem tudtunk olyan részletes forgatókönyvet kidolgozni, mint a mostani tanulmány szerzői.”

Westaway szerint a kutatásnak fontos következményei vannak, tekintettel a hatodik tömeges kihalással kapcsolatos aggodalmakra. “Nagyon fontos megérteni, hogy a főemlősök hogyan reagálnak a környezeti stresszhatásokra, és hogy egyes fajok sebezhetőbbek, míg mások ellenállóbbak,” mondta.

Érdemes elolvasni:

• 3 méteres ősi emberi maradványokat találtak
• Valami a dinoszauruszok óta nő az óceánban, és kétszer akkora, mint Magyarország