Visszatérhettek a vadonba az illegálisan tartott, kiáltozó gibbonok

Sziamang. Fotó: Freepik

Történelmi pillanathoz érkezett az állatvédelem: hazatérhetett természetes élőhelyére az első két olyan sziamang, mely vadrezervátumi segítséggel épült fel, miután illegálisan tartották őket házi kedvencként. Az őket segítő szervezet egészen vadonba való visszatérésükig követte a gibbonok útját, ahol aztán azok különleges, kiáltozó hangok közepette csatlakoztak társaikhoz.

A sziamangok a gibbonfélék családjába tartozó emlősök, melyek leginkább hangjukról lettek ismertek. Az állatok jelenlétét már három kilométeres távolságból is észlelhetjük: hatalmas torokzacskójuk segítségével énekléshez, sőt, akár kiáltozáshoz hasonló hangokat is hallatnak. Ám a különleges ismertetőjel manapság már inkább átok a gibbonok számára, mivel ezáltal gyakran esnek állatkereskedők áldozatául, hogy aztán eladásuk után illegális módon háziállatokká váljanak – írja a goodnewsnetwork.org.

Úttörők a vadvédelemben

Az indonéz sziget, Szumátra az első olyan hely a világon, ahol menedékre lelhetnek a korábban illegálisan befogott és fogságban tartott sziamangok.

A brit Aspinall Foundation jótékonysági szervezet céljául a vadon élő állatok segítését tűzte ki. Helyi szervezetekkel, kormányzati szervekkel fogtak össze Indonéziában, annak érdekében, hogy létrehozhassanak egy vadrezervátumot kifejezetten sziamangok részére. Ez Szumátra szigetének déli részén, Punti Kayun valósult meg.

A szervezet vadrendészeti hatóságoktól, rendőröktől vesz át fogságba esett gibbonokat, hogy aztán segítsenek nekik újratanulni társaik között élni a vadonban, kapcsolatot kezdeményezni, hangjelzéseket adni. Vannak olyan állatok, melyek még az élelemszerzés újból elsajátításához is segítségre szorulnak.

Mostanra pedig a szervezet első örömhíréről is beszámolhatott, ugyanis sikeresen rehabilitálták a rezervátum első két lakóját. A gibbonok nem csak hogy felépültek a korábban elszenvedett traumákból, de haza is térhettek természetes élőhelyükre.

Jon és Cimung december végén térhetett vissza a vadonba, pontosabban egy védett erdőterületre. „Segítőik” nem vették le róluk szemüket, egészen addig, ameddig meg nem győződtek arról, hogy az állatok sikeresen vették az első akadályt, azaz a fáramászást. Majd azt is megnézték, hogy a gibbonok képesek-e hangjukat is kiereszteni. Mivel ez megtörtént, bizonyossá vált, hogy ösztönösen, önállóan tudnak mozogni természetes élőhelyükön.

Egyre nagyobb veszélyben

„A sziamangok a gibbonok között is különlegesek. Minden gibbonféle képes éneklő hangot kiadni, ám a sziamangok egyértelműen a leghangosabbak. Gyönyörű állatok és még annál is ritkábbak a vadonban” – jegyezte meg Made Wedana, az Aspinall Foundation szervezetének indonéziai vezetője.

A sziamang gibbonok ugyanis rajta vannak a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature, IUCN) kihalással fenyegetett fajainak vörös listáján, ahol egyelőre a veszélyeztett kategóriába esnek. Ha innen eggyel feljebb, a súlyosan veszélyeztett fajok közé kerülnek, onnan már csak egy lépcsőfok választja el őket a „vadonban kihalt” megnevezéstől, mely végzetes lenne.

Habár az Aspinall Foundation munkatársai minden erejükkel azért dolgoznak, hogy ez ne történjen meg, nincs egyszerű dolguk: túl kevés információ áll rendelkezésükre a sziamangok védelmével kapcsolatban. A szervezet célja, hogy a vadonba minél nagyobb számban térhessenek vissza a kiáltozó gibbonok rehabilitáció után. Ehhez azonban csak azokra a tapasztalatokra tudnak támaszkodni, melyeket korábban a Jávai Főemlős Rehabilitáció néven futó programjuk keretein belül szereztek. Ez a vadvédelmi akció ugyanis már régebb óta folyamatban van egy másik indonéz szigeten.