Az indiai tektonikus lemez is kettéhasadhat, akárcsak Afrika

Tavaly tavasszal végigsöpörtek az interneten a videók Afrika kezdődő kettéhasadásáról, és talán az Indiai-lemez is hasonló helyzetben lehet, bár kicsit máshogy. Ha egy új elmélet igaz, akkor a Himalája a világ legnagyobb krumplihámozója fölött helyezkedik el.

Egy új tanulmány szerint, amelyről az IFL Science és más lapok is beszámoltak, az indiai kontinentális lemez kettéhasadhat. Azonban ahelyett, hogy Kelet-Afrikához hasonlóan függőlegesen törne szét, hogy egy új mikrokontinenst alkosson, India vízszintesen válhat szét. Ahogy Eurázsiába fut, és két, egyenként körülbelül 100 kilométer vastag rétegre szeparálódhat.

A Himalája a világ leghatalmasabb hegyvonulatát alkotja, de igazán jellegzetes vonása a mögötte elterülő Tibeti-fennsík.

Azt hihetnénk, jobban megértjük a folyamatot, amely létrehozza a hegyvonulatokat, mint ahogyan azt valójában tesszük. Abban minden szakértő egyetért, hogy mindkét jellegzetesség annak az eredménye, hogy India évente 1-2 milliméter haladva észak felé mozog, és eközben Eurázsiába hajt. 60 millió év alatt ez a fajta lassú mozgás hatalmas magasságú hegyeket kényszeríthet ki. Ezen túlmenően azonban rengeteg vita van.

Az egyik elmélet szerint az Indiai-lemezre túlságosan nagy felhajtóerő hat ahhoz, hogy a köpenybe süllyedjen. Emiatt az Eurázsiai-lemez alá csúszott, létrehozva azt a domborulatot, amely Tibet. Egy másik elmélet szerint az Indiai-lemez meghajlik, mint egy papírlap, amelyet élével együtt ellenállásba kényszerítenek, és Tibetet egy dudor hozza létre.

Az Amerikai Geofizikai Unió decemberi konferenciáján azonban egy harmadik lehetőséget is bemutattak.

Eszerint az Indiai-lemez „delaminálódik”. Ha a kontinenseknek lennének idegsejtjeik, ez pont olyan fájdalmas lenne, mint amilyennek hangzik: a felső rész leválik, hogy Tibetet megtámassza, míg a sűrűbb alsó rész a köpenybe süllyed. A felső lebegő rész, mondják a hívei, elég vastag ahhoz, hogy Tibet hatalmas magasságát megmagyarázza. Eközben az alsó rész úgy viselkedik, ahogyan az óceáni lemezek. A kontinentális lemezek alá szorulnak, például ott, ahol Dél-Amerika találkozik a Csendes-óceánnal.

„Nem tudtuk, hogy a kontinensek így is viselkedhetnek, és ez a szilárd földtudomány számára elég alapvető jelentőségű” – mondta a Science magazinnak Douwe van Hinsbergen professzor az Utrechti Egyetemről, aki nem szerzője a tanulmánynak.

Nem praktikus 100 kilométer mélyre fúrni az elképzelés ellenőrzésére, így a következtetéseket egyenként nem meggyőző utalásokból vonták le.

Az elképzelés felvetői a tibeti forrásokból felbuborékoló héliumból merítik bizonyítékaikat.

A hélium ritka a Földön, de a hélium-3 izotóp még ritkább, mivel a bolygó kialakulásától maradhatott meg. Másrészt bizonyos radioaktív folyamatok során új hélium-4 keletkezik. Következésképpen a hélium-3 magas koncentrációja a köpenyben lévő forrásra utal.

A hélium izotóparányának mérésével 200 tibeti forrásnál Simon Klemperer, a Stanford Egyetem munkatársa és szerzőtársai olyan mintázatot találtak, amely arra utal, hogy a köpeny elég közel van Észak-Tibet felszínéhez ahhoz, hogy a hélium-3 elérje a kiáramlást. Délebbre a kiszivárgó gáz nagyrészt hélium-4, amiből a csapat arra következtetett, hogy a lemez ott még nem hasadt szét, és olyan akadályt képez, amelyet a hélium nem tud átlépni. Kivételt képez egy Bhután melletti terület. Itt a kutatók szerint a köpeny behatolt a kéregbe, és ez okozta az anomális jelet. A térség földrengésmintái alátámasztják az ügyet, és arra utalnak, hogy a köpeny behatolása a fennsík keleti oldaláról érkezik.

Az elképzelés hihető, mivel tudjuk, hogy a tektonikus lemezek úgy épülnek fel, mint egy réteges torta.

A séfek a sűrűbb tortaréteget alulra teszik, hogy a piskótát ne nyomja össze a fölötte lévő súly. A bolygón nincs ilyen gondolatmenet, a lemezek alsó része viszont ugyanúgy megszilárdult köpenykőzetből képződik, amely sűrűbb, mint az azt alátámasztó rész. A számítógépes modellek szerint valami elválaszthatja a kettőt. „Ez az első alkalom, hogy tetten érik egy lefelé tartó lemezben” – mondta van Hinsbergen a Science magazinnak.

A szerzők gyanúja szerint a folyamatot segítette az Indiai-lemez alakja, amely a legészakibb pontján vastagabb, az oldalainál pedig vékonyabb. Mivel a közepe gyorsabban süllyed, a lemez alsó része fölötti köpenyanyagból származó (tektonikai mércével mérve) szerény nyomás is képes leválasztani azt.

Érdemes elolvasni:

• A Föld középpontjából feltörő gyémántforrások feltárják a szuperkontinensek elveszett történetét
• Milyen szaga/illata van a világűrnek?