Hacsikó, a leghűségesebb barát

Tokió nyüzsgő Shibuya negyedének szívében áll a hűség és szeretet szimbóluma. Hacsikó, az akita kutya bronzszobra még mindig ott áll, amely Japánban legendává vált. Hacsikó születésének századik évfordulója 2023-ban volt. Ez egy olyan történet, amely világszerte megérintette a szíveket. Hacsikó méltán híres, hiszen őt tartják a leghűségesebb barátnak.

Hacsikó története az Akita prefektúrában található Ōdate-ban kezdődik, ahol 1923 novemberében született egy Saitō Yoshikazu nevű gazdánál. Nem is sejtette, hogy a sors valami rendkívüli dolgot tartogat számára. Ugyanebben az időben Ueno Hidesaburō professzor a Tokiói Császári Egyetemről egy fajtatiszta japán kutyát keresett. Egyik tanítványa, aki Akitában dolgozott, szerzett egy fiatal Akita-inu kölyköt Saitōtól, és bemutatta Ueno professzornak.

Az Akita-inu fajta, amelyet a Kulturális Ügyek Ügynöksége “természeti műemléknek” nyilvánított, szelíd viselkedéséről, vastag szőrzetéről és hűségéről ismert. A fajtát az 1630-as években kezdték tenyészteni a matagi vadászkutyák és a helyi kutyák keresztezésével, amely harcra termett állatokat eredményezett.

A leghűségesebb barát

1924. januárjának egy napján az alig 50 napos kiskutya 20 órás vonatútra indult Ōdate-ból a tokiói Ueno állomásra. Rizses zsákba csomagolva, hogy melegen tartsa, Ueno professzor otthonába került a Shibuya állomás közelében. Így kezdődött Hacsikó és szerető gazdája közötti kötelék.

Ueno professzor, aki gyermektelen volt, és ragaszkodott Hacsihoz, megengedte a kölyöknek, hogy az ágya alatt aludjon, és hogy együtt étkezzen vele. A professzor a Hacsi nevet adta neki a mellső lábai formája miatt, amely a 八 (hacsi), azaz “nyolc” betűre hasonlított. A Hacsikó, egy szeretetteljesebb változata ennek a szónak.

Hacsi naponta elkísérte Ueno professzort a Shibuya pályaudvarra, és várta, hogy este visszatérjen. Ez a rutin egészen addig folytatódott, amíg 1925-ben tragédia nem történt. Május 21-én Ueno professzor agyvérzést szenvedett, és hirtelen elhunyt egy kari értekezlet után. Hacsikó, mit sem sejtve még aznap este az állomásra ment, és várta gazdáját, aki már soha nem tért vissza.

Annak ellenére, hogy Ueno felesége, Yae megpróbált új otthont találni Hacsikónak, a hűséges kutya soha nem adta fel a reményt, hogy újra találkozhasson a gazdájával. Végül Ueno egykori kertésze, Kobayashi Kikuzaburō fogadta be, és Hacsikó folytatta napi zarándoklatát a Shibuya pályaudvarra, ahol Ueno professzorra várt.

Hacsikó rendíthetetlen hűsége felkeltette Saitō Hirokichi, a Japán Kutyavédelmi Társaság alapítójának figyelmét. 1932-ben írt egy cikket Hacsikó történetéről, amely mind Japánban, mind külföldön eljutott a közönséghez. A világ megtudta, hogy Hacsikó hét éven át virrasztott elhunyt gazdája mellett — írja a Nippon.

Hacsikó emléke

A történet meghatotta a helyieket, akik Hacsikó tiszteletére szobrot akartak állítani. 1934-ben önkéntesek gyűjtöttek pénzt, és a Shibuya állomás előtt felállították Hacsikó bronzszobrát. Az 1934. április 21-i leleplezésen maga Hacsikó is jelen volt.

1935. március 8-án, 13 éves korában elhunyt. Közel egy évtizedig várta Ueno professzort. Temetést tartottak, és Hacsikó maradványait Ueno sírja mellé temették az Aoyama temetőben.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Nem csak az aztékok áldozták fel egymást az isteneknek, megtalálták az eddigi legrégebbi minószi áldozatot
• Csepreg városa sosem heverte ki a protestánsok 1621-es lemészárlását