Meglepték a kutatókat a kínai sivatagban talált rejtélyes múmiák
A szakértők leszűkítették a kínai sivatagban talált rejtélyes múmiák eredetét, és az eredmények igen meglepőek.
Legtöbben jellemzően az ókori Egyiptomhoz kötik a mumifikálást, de szerte a világon találtak már bizonyítékot erre a szerrtartásra. Peruban a szakértők értetlenül álltak a nem emberi maradványok felfedezése előtt, amelyeknek mindössze három ujjuk volt, írja Indy100.
A kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület sivatagjaiban felfedezett több száz emberi múmia ugyancsak meghökkentette a szakértőket, akik most a genetikai adatok alapján határozták meg a származásukat.
A múmiákat a Selyemút melletti Tarim-medencében találták meg, de szokatlan hagyományaik és a régióhoz nem illőnek tűnő megjelenésük miatt a szakértők sokat vakarták a fejüket.
Meglepte a kutatókat a kínai sivatag tartalma
Az Kr. e. 2000 és Kr. u. 200 között készült múmiák “nyugati” vonásokkal rendelkeztek, és színes gyapjúruhát viseltek. Mellettük a földművelő kultúrára utaló jelek, többek között szarvasmarhák, juhok és a kecskék maradványai, valamint olyan élelmiszerek, mint búza, árpa és sajt voltak. A múmiákat csónak alakú koporsókban eltemetve találták meg, amelyeket tehénbőrrel borítottak.
A Nature folyóiratban megjelent új tanulmányban a kutatók a legkorábbi ismert tarim-medencei múmiák közül 13-ról gyűjtött genetikai adatokat elemezték. A múmiák Kr. e. 2100 és 1700 közé tehetők, és leleplezték, honnan származnak az emberek.
Az eredmények alapján a múmiák az ókori észak-eurázsiaiak közvetlen leszármazottai voltak. Azé a vadászó-gyűjtögető népcsoporté, amely az észak-eurázsiai sztyeppéket és Szibériát lakta. Ez egy olyan csoport, amely körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt tűnt el, annak ellenére, hogy előtte meglehetősen elterjedt volt.
Az ősi észak-eurázsiaiak genetikája ma is megtalálható a szibériai és amerikai őslakos csoportok egyes populációiban.
A tanulmány ellentmondott azoknak az elméleteknek, amelyek szerint a csoport a Fekete-tenger vidékéről származó pásztorok, közép-ázsiaiak vagy az Iráni-fennsík korai földművelői voltak. Arra jutottak, hogy már jó ideje ott élhettek, és egyértelműen helyi felmenőkkel rendelkeztek.
Christina Warinner, a Harvard Egyetem antropológia professzora és a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatócsoportjának vezetője szerint “annak ellenére, hogy genetikailag elszigeteltek voltak, a Tarim-medence bronzkori népei kulturálisan figyelemre méltóan sokrétűek voltak.”
Érdemes elolvasni:
