A gravitációs lézer lehet a jövő háborúinak fegyvere
Einstein legfontosabb felfedezéseit kombinálva létre lehetne hozni az úgynevezett „gravitációs lézer” jelenségét.
A rendkívül könnyű elemi részecskék egy teljesen új típusú gravitációs eseményt hozhatnak létre, írja az IFL Science.
Einstein munkája, különösen az általános relativitáselmélet döntő jelentőségű volt a gravitációs hullámok jelenlegi megértéséhez és a stimulált sugárzás kifejlesztéséhez. Mindez a lézerek feltalálásában csúcsosodott ki. Dr. Jing Liu, a Kínai Tudományos Akadémia Egyetemének munkatársa a kettőt egy érdekes javaslatban ötvözte: talán lehetséges egy lézer gravitációs megfelelőjének létrehozása.
Egyáltalán hogyan működnek a lézersugarak?
Kezdjük az alapokkal. A LASER (lézer) szó a Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation (fényerősítés stimulált sugárzáskibocsátással) kifejezés rövidítése. A lézer nagyjából azonos frekvenciájú, vagyis egyszínű fényből áll. Koherens, tehát szűk helyre fókuszálható, vagy ultrarövid impulzusok létrehozására használható. Egy kvantummechanikai energiaátmenet stimulálásával lehetséges, hogy mindannyian azonos frekvenciájú fényt kapjunk.
Léteznek természetes lézerek, és ezeket mézereknek nevezik – az „m” betű a mikrohullámra utal. Ezek az asztrofizikai mézerek egy csomó forrásból származnak, többek között üstökösökből, csillagok légköréből, sőt még a Jupiter sarki fényéből is.
Tehát ha a fény képes lézert készíteni, akkor a gravitáció is?
A gravitációs sugárzás hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a fény. A gravitációs hullámok is frekvenciával rendelkeznek és fénysebességgel mozognak, így elvileg lézert lehetne készíteni velük. Ehhez olyan forrásra lenne szükség, amely meghatározott frekvenciájú, stimulált gravitációs hullámokat bocsát ki. Bármi, aminek tömege van és mozog, gravitációs hullámokat hoz létre, de nem azzal a sajátos energiaátmenettel, amivel az atomoknál találkoznak a tudósok.
De talán mégis létezhetne valami olyan, mint egy gravitációs atom – egy olyan struktúra, ahol a gravitációs kölcsönhatások felülírják az elektromágneses kölcsönhatásokat. A gravitációs atom elméleti ötlete nemrég született. Liu ezt a hipotézist használta ki, hogy tesztelje, lehetséges-e gravitációs lézer. Liu gravitációs atomja egy forgó fekete lyuk, amelyet axionok felhője vesz körül. Ezek hihetetlenül könnyű elméleti részecskék, amelyek a sötét anyag egyik vezető jelöltjei lehetnek.
Bár a munka még nem került szakértői értékelésre, azt sugallja, hogy elméletileg lehetséges rezonáns energiaátmenetet létrehozni axionfelhőkben. Ezek az átmenetek, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy atomban egy elektron energiát veszít vagy nyer, ugyanolyan energiájú és irányú gravitációs hullámokat szabadítanának fel. Ez egy gravitációs lézer lenne.
Tehát készen állunk arra, hogy megtaláljuk ezeket a gravitációs lézereket ezekből az axionokból? Még nem egészen. Rengeteg hipotézis van, de annak megértése, hogy hogyan nézhetnek ki a gravitációs jelek, kulcsfontosságú a tényleges felfedezésükhöz. És a lézerjel nem hasonlítana semmihez, amivel eddig találkoztunk, ezért nem mindegy, hogy mi az. Arról se feledkezzünk meg, hogy az elméleti részecskék létezése sem bizonyított.
Érdemes elolvasni:
